Ciki, vagy nem ciki, de igaz. Modern világunk elérte a párkapcsolatokat is. Ma már a pasi nem egy szál virággal a kezében mondja szíve választottjának, hogy szeretné kapcsolatukat komolyabb utakra terelni. Milyen szépen hangzik, de ezt a mondatot se halljuk sokszor. Manapság az sms, msn és a mindenkit magába gyűjtő facebook a nyerő. Ha valamit akar a csajtól, megböki, majd bejelöli, hogy kapcsolatban vannak. Aztán majd jön a meglepetés, hogy kapod az értesítőt, hogy a Kovács Pista a pasid. Ilyenkor elgondolkozhatsz, ez most csak vicc, vagy komoly? Mert igen, azért ha egy pasi akar valamit, vegye már a fáradságot, és közölje személyesen, ne egy kattintás tudassa velünk a másik érzelmi állapotát. Elhiszem, hogy nehéz odaállni, mikor a tenyere izzad, ha vitt virágot, az majd kicsúszik a kezéből, az arca vörös, gyöngyözik a homloka, remeg a lába, és annyira elakad a nyelve, hogy egy épkézláb mondatot se tud kimakogni. De ez személyes, és van benne valami, amitől a lány elolvad. Érzi, hogy tényleg fontos, az a szerencsétlen srác tényleg teljesen odavan érte, és annyira ideges, hogy elrontja, hogy meg se tud szólalni, fél, hogy rosszul szerepel, nem egy erős férfi képét mutatja, hanem be kell vallania az érzelmeit. Fél, hogy a lány visszautasítja, kineveti, megalázza, amiért ő meg meri vallani az érzelmeit. Sajnos vannak,akik nem is alaptalanul, mert korábbi negatív tapasztalatokra hivatkoznak. Ilyenkor meg lehet érteni a fiút, hogy korábban ha közeledett, és udvarias volt, és bevallotta az érzéseit, a lány kinevette, ódivatúnak mondta az udvarlási szokásait. De ez olyan, mint a biciklizés, ha leesel, szállj vissza, és próbáld megint. Nem minden nő egyforma, és nem jó érzés, ha valaki a korábbi szenvtelen fruskákhoz hasonlónak talál minket, és azt hiszi, mi se vagyunk vevők az érzelmes szövegekre. én igenis az vagyok. Tessék hozzám odajönni, nem kell térdre ereszkedni, de sokkal jobban esik, ha szóban közlik, szeretlek. Ez az a szó, ami leveszi a lányt a lábáról, amikor nem számít, hogy mit bénázik a pasi, mi így találjuk cukinak, ahogy idegesen dadog, és próbálja elmakogni, mit érez irántunk.
Ilyenkor megesik rajtuk a szívünk, hogy mennyit törik magukat értünk, és hogy mennyire fontosak vagyunk számukra, hogy latba vetnek mindent, férfias keménység ide, vagy oda, elgyengülve és remegve, és titkon remélve, hogy igen lesz a válasz.
Ha már a személytelenségnél tartunk, ennél már csak a modern szakítások a legrosszabbak. Nemegy cikk szól arról, hogy a lény kap egy sms-t, amiben csak annyi áll: "VÉGE". Szar érzés, főleg hogy az embert arra sem méltatják, hogy az eltöltött idő után legalább egy személyes búcsúzásra méltassák. Olyan, mintha az eddig együtt töltött idő semmit sem számított volna, mintha a lány emberszámba se véve egy laza szóval akarnánk lezárni. Gerinctelen viselkedés, nemcsak mert szóra se méltatjuk a másikat, de az sms írójáról is tanúskodik; nincs elég vér a pucájában, hogy kiálljon, és elmondja kerek-perec, ő már nem szeret, és szeretne más vizekre evezni. Az ilyenek megmaradnak, szálkát hagynak, és az illető teljesen összemegy a szemünkben, mi meg elképedünk, mennyire vakok voltunk, hogy nem vettük észre, kivel van dolgunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése