Nemrég olvastam valahol, hogy a párválasztásban a nőnek van kezdeményező szerepe. Bocsi fiúk, de ebben se tietek az első szó. A cikk szerint a nő legalább 40-50 jelet küld, mire ebből a pasi elszánja magát, márha észreveszi, és elindul, hogy kezdeményezzen. Pedig a csaj előtte majdnem csak a szeme előtt hadonászott, hogy gyere, szólíts le, szimpi vagy. A pasi meg örül, hogy micsoda csaj, és szóba áll vele, ezek szerint jó volt a fellépés, a megszólítás, mégiscsak jó volt ezt az inget felvennie, vagy ezt a spray-t magára fújnia. Közben bele se gondol, hogy a nő már előtte felmérte a kínálatot, és lát a pasiban fantáziát, potenciális jelöltet. Érdekes volt számomra az a cikk is, hogy a nők szaglása sokkal jobb, mint a férfiaké, és párválasztáskor a szagoknak nagy szerepe van. Ezekből a szagokból képesek vagyunk következtetéseket levonni, és általában ellentétes szagú pasit keresünk, hogy így minél erősebb és egészségesebb utódjaink legyenek. Úgyhogy úgy látszik,ezen a téren is miénk a kezdő és a végszó. És ha belegondolunk, van benne valami. Akaratlanul is, ha bemegyünk valahova, az első dolog, hogy felmérjük a terepet. Kik vannak jelen, potenciális vetélytársak, kik vannak kapcsolatban, mintha bemennénk a boltba, és felmérnénk a kínálatot. A jobb falatokon tovább járatjuk a szemünket, míg vannak, akiket másodpercek tört része alatt bescannelünk, és tovább halad a tekintetünk. A feltérképezés után indul a jelezgetés. Mindenki kap bár pillantást, egy titokzatos mosolyt, vagy egy kacér kacsintást. És ha szerencsénk van, és vette alapot, jön, hogy meghódítson mindet. A pasi elégedett, hogy jó prédát vadászott le, a csaj pedig örül, hogy végre kapcsolt, és fogta a jelzéseimet. Aztán elindul az ismerkedés, és közben a kapott impulzusokból következtetünk, jót találtunk,vagy lépjünk tovább.
Milyen érdekes viszont, hogy vannak pasik, akiket meglátunk egy filmben, vagy egy magazinban, és mutogatjuk, ezt nézd, milyen jó a feneke, imádom a szemeit, milyen dús a haja. Álmodozunk,milyen lehet mellette felébredni, egy ilyen csúcs hím oldalán lépkedni az utcán, de a szívünk mélyén nem ő az igazi nagy Ő, akit mindig is vártunk. Aztán vannak azok a pasik, akikkel tök jól eldumál az ember, de valahogy érzed, hogy ő csak egy barát lesz, többre nem is tervezel vele, mert nem tudod partnerként melletted elképzelni.
Ezzel két skatulya megvan, milyen kategóriák maradtak még? Talán nem vagyok egyedül, és mindenkivel megesett, hogy olyan pasi után futott, aki majdnemcsak elmenekült előle. Imádta a srácot, olyan helyes, cuki, meg kell zabálni, és a fiúnem viszonozta a dolgot. Ilyenkor a normális ember azt mondaná, oké, ez ne jött be,álljunk tovább,próbáljunk mást. De mit csinál többnyire a nő? Töri magát, azt hiszi, a pasi csak kéreti magát. Titokban lesi minden szavát, amikor beszél valamiről fejben jegyzetel, és másnap megjelenik olyan cipőben, sminkben, ruciban vagy olyan hajjal, amit előtte hallott, mennyire bejön a srácnak. És akkor sem kapcsol, hanem mintha ott se lennénk, levegőnek néz mindet,törhetjük magunkat, akár meztelenül is elmehetünk előtte, akkor se fog felfigyelni ránk. De ez velünk is igaz. Hány pasi van, aki félreolvassa a jeleinket, és majd meggebed, töri magát, csakhogy a figyelmünket magára vonhassa. Van még a túl jó pasi. Amikor meglátjuk, titokban álmodozunk, képzeletben lejátsszuk, hogy összefutunk vele a buszon, és leszólít minket, vagy az utcán sietünk, belénk fut, vagy véletlen fellök, felsegít minket, és akkor összeér a kezünk. Aztán jön a kiábrándító pofon, hogy pont minket? Pont egy ilyen csajt, főleg most hogy felszedtem pár kilót, vagy nem a szexi piros felsőm van rajtam, kócos a hajam, nem volt időm sminkelni, stb. És máris lebeszéltük magunkat, hogy amikor elhalad előttünk, fel merjük emelni a fejünket, és egyáltalán rá merjünk nézni.
Aztán a legrosszabb, az utólagos kiábrándulásos kategória. Amikor meglátjuk, a lábunk megremeg, teljesen készek vagyunk, vigyorgunk, mint a tejbetök, nem tudunk kimondani egy értelmes mondatot. Erre ő határozottan odalép, megszólal, és meg is törik a varázs. Van valami olyan bibi, amit a fantasztikus külső elfedett. Az ilyen eset, amikor a szépfiú olyan közönséges szóhasználattal él, hogy mi vörösödünk miatta szégyenkezve, ha olyan alpárian beszél, hogy egy kocsis is elbújhatna mögötte szégyenében, vagy olyan buta és műveletlen, hogy a nők-pia-szex témán túl nem sokat lehetne vele csevegni. Vagy a másik véglet, az ego-hím, aki az ismerkedjünk résznél órákig képes magáról beszélni, nem érdekli különösképpen a másik, de jó, hogy egy új emberrel oszthatja meg életútjának legirigylésreméltóbb szakaszait, az anyjáról ódákat zeng,ha minket megdicsér vagy az anyukájához hasonlít, vagy egy korábbi ex-hez.
És ilyenkor teszi fel jogosan a kérdést a nő, hogy hol vannak a normális pasik. Én se kérek sokat, bár lehet, nagyok az igényeim. De valamit nagyon elszúrok, vagy rosszak a jelzéseim, mert a számomra jóképű fiúk meg se közelítenek, mindig kikapom az ego-hímeket, vagy a mellmustrálókat, ami elég zavaró, ha valaki a mellednek mondja, milyen szép vagy, és nem a szemedbe. Ezután vedd komolyan, hogy tényleg téged szeret. Aztán van az a figura, akit minél jobban megismersz, annál jobban kiábrándulsz belőle. Mikor megismered, azt hiszed, megfogtad az isten lábát, megtaláltad akit neked szánt a sors. Aztán lassan, de biztosan rádöbbensz, ez nem lesz így jó. Minél több időt töltesz vele együtt, annál csalódottabb vagy. Minél közelebb kerültök, annál jobban érzed, hogy kezdesz egyre eltávolodni tőle. És hiába tudod, nem lesz hosszú életű, szinte megfojt a tudat, mégse mered neki bevallani, hogy ez így nem jó, mert félsz, hogy mi van ha tévedsz, és nincs vele semmi gond, csak annyi rossz tapasztalatod volt, hogy már beképzelsz magadnak mindent. De amikor kimondjátok, hogy vége, mintha levettek volna rólad valami nagy terhet, újra kapsz levegőt. Talán ez a legrosszabb mind közül, mert személyesen nem bánt meg, de a tetteivel képes annyira átformálni, hogy kiess az egyensúlyodból, nem üvölt veled, nem bánt, mégis maga a tudat, hogy minél jobban megismered, annál kevésbé szimpatikus, annál kevésbé szereted, egyre nagyobb teherként omlik rád, és a szakítást latolgatod, nehogy megbánts, hiszen ő se bántott téged.
Ezek a skatulyák tuti, nem mindenki számára vannak így elrendezve a pasik, az enyém is elég kezdetleges, majd még bővül az idő során. Hiába a sok rossz tapasztalat, nem fogja a kedvemet szegni, inkább mosolyogva beleugrok megint az életbe, húzva egy strigulát, hogy igen, megint tanultam valamit...és valamikor csak megtörténik az a bizonyos hollywoodi véletlen találkozás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése