Miért nem udvarolnak?

Ez a kérdés sokszor felmerül. Miért nem udvarol egy férfi, hoz virágot az első randira, amikor csillogó szemekkel átadja szíve választottjának, majd remegő kézzel megfogja a lány kezét és hosszú, beszélgetéssel egybekötött sétára indulnak, ha még feljebb akarom csavarni a romantikát, akkor holdfényes sétára. Igen, lehet csöpögősen hangzik, de a feminista női szívekben is ott dobog a vágy, ott van a remény, hogy egyszer jön valaki, aki nemcsak egyenrangú partnernek tekinti, hanem látja a kemény társadalom által ránk erőltetett erős női kéreg a alatt a finom, gyenge és érzékeny nőt. Hiszen ki ne vágyna rá, hogy egy erős férfi megvédje, megóvja és támogassa a hétköznapok viszontagságaiban. Valaki, akit felhívhatunk akár hajnali 3kor is, ha baj van, és kisírhatjuk neki telefonba a bajunkat, anélkül, hogy elküldene minket a fenébe. Sőt, ha közel van hozzánk, akár át is szalad, csinál egy nagy bögre teát, és a kanapéra kuporodik mellénk, átölel, és végighallgat minket. Ilyenkor megkapjuk, hogy tessék leszállni a földre, és kilépni az álomvilágból, ilyen nincs és nem is létezik, és ne tessék mindent elhinni, amit azokban az agybutító női magazinokban lehet olvasni. Kedves tőlük, de nem kéne ilyen okok mögé bújni, és a valótlannak ítéléssel takaródzni. Hiszen nem azt kérjük, hogy értsenek minden elektronikai cucc megszereléséhez - ha csak a szabályzóban tudja kicserélni az elemet, mi akkor is férfinak tekintjük, és imádjuk - nem azt kérjük, hogy virágok tömkelegével és plüss cukiságok ezreivel lepjen meg mindet, hogy kívülről tudja minden rokonunk születésnapját, minden fontosabb évforduló dátumát. Elég néha egy kis figyelmesség, amit nem kell mindig pénzzel kifejezni, én se attól gyengülök el, ha mindig egy kerti rózsa vár az asztalomon, hanem ha valamilyen formában jelzi, hogy fontos vagyok neki, eszébe jutok, gondol rám. És igen, ilyenkor jön a modern technika minden finomságával, amik egyszer előnyösek, máskor inkább mellőzni kéne. Ilyen a reggeli jó reggelt vagy az esti jó estét sms, először az első egy-kettő nagyon jó, megkapjuk, elolvassuk, és elolvadunk, hogy micsoda egy főnyeremény, de amikor már mindennapivá válik, nemcsak unalmassá, hanem idegesítővé. Sőt akár meg is fordulhat a nő fejében, hogy nem azért ír, mert elalvás előtt, sőt még ébredés után is csak mi járunk a fejében, hanem ez már megszokássá vált számára, és nem azért ír leginkább, mert hiányzunk neki, hanem mert megszokta, hogy a szokásos bementett sablon szöveget elküldi megint. Igen, ez a nehéz, megtalálni az arany középutat. Látom a pasikat, és a csajokat, kívülről szemlélve könnyen beszél mindenki, de benne máshogy lát az ember, főleg ha az a bizonyos rózsaszín köd ég mindig homályosít, és csak a jó dolgokat engedi eljutni a tudatokig. Ilyenkor sajnálom a pasit is, hogy vacillál a telefon előtt, küldje, ne küldje, mi lesz, ha nem küld, és megsértődik a lány, hogy milyen bunkó, nem gondol rá, már nem is szereti, de ott a másik, hogy ha meg elküldi, lehet örül, vagy felmerül benne, hogy ez sablonos, és nem azért küldi, mert tényleg hiányolja, és szereti, hanem csak megszokásból. És ilyenkor az a szerencsétlen, akiről patakzik már a verejték, tanácstalanul mered segélykérően a mobiljára, hogy mi legyen.

De ne is csodálkozzunk, hogy ide jutottunk. Amennyi fura szabály van, hogy első randin mit kell, mit ne, mit vegyél fel, mit kerülj, hogyan viselkedj, mit ne mondj, az ember teljesen összezavarodik, feszeng, nem tud kikapcsolódni, és ellazultan csevegni, hanem megpróbálja a legjobb formáját hozni. Ilyenkor vagy balul sül el, mert az első, és legmeghatározóbb élmény kudarcba fullad, hiszen nem tudja jól érezni magát, és egyből a negatív érzés keríti hatalmába, vagy nem az igazi, valós képet adja magáról, ami később ha kiderül, nem mindig a legszerencsésebb.

Meg nem csak a női magazinok rejtenek pasizós tippeket, a férfimagazinok is tele vannak a csajozós cikkekkel; a mit mondj, hogyan dicsérd, mit viselj, hogyan érkezz, stb. témakörök. Például mekkora baromság, amikor azt írja, egy nő azért vesz fel piros ruhát, mert abban úgy hiszi, szexibb, érzékibb, és jobban kell majd a pasinak. Az fel se merülhet, hogy szereti a színt, vagy úgy gondolja, jól áll neki.

De nagyon elkanyarodtam, igazából engem az a kérdés érdekelt volna jobban, hogy miért nem akarnak már hódítani a pasik, és miért van az, hogy majdnem csak a nő fut a pasi után? Lehet ott ment tönkre a helyzet, amikor anno néhány nő azt követelte, legyünk egyformák a férfiakkal? Mert akkor valamit alaposan félreértett a másik nem.

Bár ha belegondolok, igaz, a hollywoodi romantikus filmek nagy része csak tündérmese, de valamiről azért csak mintázni kellett. Csak van olyan pasi, aki nem fél kimutatni az érzéseit, és amint megpillantja azt a bizonyos nőt, elindul, hogy reagáljon a nő jelzéseire. Hiszen egy nőnek nincs is annál jobb érzés, hogy valaki kívánatosnak tartja, és érdekesnek, hogy meg akarja ismerni, és küzdd érte, hogy megkaphassa. valahogy ez hiányzik, és nem sértésnek, de az a pasi,aki nem képes egy nőért küzdeni, hanem ül, és várja a sült galambot a szájába, az nem is igazi férfi. Nem kéne a férfiaknak azt hinniük, hogy annyira függetlenek akarunk lenni, hogy már az udvarlás folyamatát is átvesszük. Igenis tessék mindet meghódítani, és itt azoknak a nevében beszélek, akik igénylik. Akik nem fognak odalépni a pasihoz, hanem szemeznek vele, rámosolyognak, hátha végre kapcsolat a másik,és odamerészkedik. Kellenek a cikis csajozós dumák, de nem a durván és sértően argo szlogenek, amikor a nő nem nőnek, hanem valami akciós tárgynak érzi magát egy multi polcán.

Igenis jólesik, amikor mélyen a szemünkbe néznek, és azt mondják, tiéd a legszebb szempár, pedig tudjuk, ezt mondja minden ilyen esetben, amikor azt mondja, minden apró hibánkkal együtt imád minket, ilyenkor úgy érezzük, nem számít, ha nem férünk bele egy XS-es ruciba, ha néha nem áll jól a frizura, vagy a smink se segít eltüntetni a szem alatti karikákat és bőrhibákat, mert tudjuk, minket így is szeretnek, és ez erőt ad nekünk, és magabiztosságot, és érezzük, igenis fontosak vagyunk valakinek. És hiába vagyunk alacsonyabbak, vagy magasabbak, esetleg soványabbak vagy kövérebbek, mint szeretnénk, vagy hiába nagyobb az orrunk, zavarnak a szeplők, vagy az elálló fülek, a pasit ez nem zavarja, hiszen ő így szeret minket, így akar mindet. És igenis így vagyunk egyediek, tessék büszkének lenni magunkra, mert a sokszáz csaj közül mégis mi kellünk neki, volt bennünk valami egyedi, amit másban nem vélt fellelni, volt valami, lehet belső, sőt akár valami külső dolog is, amit mi előnytelennek véltünk, ő viszont kifejezetten imádja.

Úgyhogy férfiak, ne ijedjetek meg, igenis a nők többsége igényli a hódítást, amikor egy férfi küzdd a kegyeiért. Igenis kell a nőnek, hogy a férfi egy gyenge, érzékeny és törékeny személyként kezelje, főleg a mai világban, amikor a nőknek még mindig meg kell küzdeniük, hogy egyenrangú félként kezeljék őket. A kemény és határozott külső mögött igenis ott van a nő, aki gyengédségre, szeretetre vágyik, és aki nem akar még a férfiért is megküzdeni.