Mitől is válik ez a kifejezés annyira elcsépeltté? Sajnos ma már annyira közkedvelt, hogy ez a szó, ami leveszi a nőt a lábáról, ha a férfi gyengéden átkarolja, és azt mondja a szemébe nézve, "szeretlek". Van, aki ezt komolyan gondolja, de van, aki csak azért mondja, hátha ezzel megpuhul a pipi és benne lesz egy gyors numerában. És sajnos hála a kapitalizmus pénzszippantó ünnepeinek - itt főleg a Valentin-napra gondolok - amikor a szeretetet egy puha plüssmacivan egy doboz desszerttel vagy néhány szál vörös rózsával ki tudjuk fejezni. Na ne már, de komolyan. Ennek az ünnepnek annyi a haszna, hogy a cuccokat 2-3-szor annyiért rásózzák az emberre, és főleg felesleges dolgokat veszünk, a csoki elfogy, de a maci ott fog porosodni az évek során gyűlő medvegyűjteményben, ránézünk, azt mondjuk, jah, ezt az XY-tól kaptam, mert szeret. Hát igen, és XY annyira biztos akart lenni a dolgában, hogy a megvett macinak még a pociján is ott éktelenkedjen ez a sablonossá vált kijelentés.
Mert azt mondom, aki igazán szereti a másikat, az nem csak az évnek ezen az egy napján lepi meg a másikat, nem csak ezen a napon rohan, hogy minden divatos kiegészítője meglegyen. Meg ez a "szeretlek" dolog is néha olyan elcsépeltnek hangzik, és sajnos hajlamosak lehetünk arra, hogy megszokásból mondjuk a másiknak, ahányszor megcsókoljuk, megöleljük. Ilyenkor meg elgondolkodunk, hogy ez most tényleg szívből jött, vagy már megszokta, és olyan lett, mint amikor átkapcsoljuk a TV-t, mert úgyse nézi mert már rég elaludt rajta, felriad és rávágja félálomban, hogy "na, mivanmivan, néztem a TV-t, ne kapcsolgasd". Megszokta, és mindig az adott helyzetben ezt mondja.
Meg a másik, amikor már kicsit idegesítően hat ez a szó, ha minden egyes 5 percben elhangzik. Láttam már pár srácot, akik már a vészkijáratot keresték, amikor a csini csajszi rajtuk csüngött, gügyörészett nekik és folyton mondogatta, mennyire szereti őt. Lehet a csávónak rossz volt a rövidtávú memóriája? Nem hinném, de már engem is kicsit idegesített. Vagy a másik, amikor cuppannak a puszik, elcsattannak a csókok, és minden puszi előtt azt mondják egymásnak, szeretlek. És mit hall a külsős? Szeretlek-cupp-szeretlek-cupp...egy idő után elég idegesítő tud lenni, és elcsépelt, mert ha valaki ilyen sokszor ismételgeti, mennyire szeret két dologra tudok gondolni.
Vagy ennyire bizonytalan, és úgy gondolja, minél többször ismételgeti, annál jobban meg tudja győzni a másikat hogy tényleg mennyire szereti, vagy szeretné végre ezt az egy szót hallani szíve választottkjától, mert azt hiszi ez a "szeretlek"-szóáradat talán megtöri a makacsnak vélt lovagot, és majd kiönti nekünk szíve vágyát és minden velünk kapcsoaltos érzését. Ugyan, ezt ugye tényleg nem hisszük el?
Hiszen mit ér az, ha azt mondjuk, szeretlek, de nem is gondoljuk komolyan, csak ez olyan felszínes és berögzült dolog? Azt mondják, aki igazán szereti a másikat, az szavak nélkül is megérti, és már annyira ismeri a gondolatait, hogy szinte befejezi a mondatot a másik helyett. Lehet nem mondja el napi százszormeg ezerszer, hogy mennyire imádja, mégis midketten tudják, mit és hogyan is érez a másik.És ez az igazi szeretet és szerelem, ami akár százszor is többet érhet, mint egy kimondott szó, ami mögött nincs érzelmi háttér.
De azért ha tényleg szívből jön ez az egy szó, mindenkit levesz a lábáról, és teljesen elolvadunk tőle...
