Olvastam egy cikket, ha már itt a nyár, nem árt tudni, melyik ország férfiait mi tüzeli fel, mi az, amitől teljesen begőzölnek, mik a vágyaik és kívánságaik, és persze hogyan vélekednek rólunk.
Hát nem semmi, elég változatos képet festettek le rólunk...van, aki szerint féktelen bulikra vagyunk képesek, akiknek túl gyors, és pörgős az életvitelünk, és szerintük lassítanunk kéne egy picit. Van viszont, aki szerint túl merevek vagyunk, nem tudunk lazítani, valaki szereti a stílusunkat, másnak túl kihívó, vagy éppen túl szerény az öltözködésmódunk...ahogy nincs két egyforma ember, úgy az országok fiai is másképp vélekednek rólunk, magyar lányokról.
De az egyik, ami tényleg igaznak bizonyult, hogy a magyar nők is igenis vágynak a bókokra, de ha valaki bókol nekik, akkor megijednek, nem tudnak vele mit kezdeni. Jaj, tudom, a miért nem adnak a pasik virágot egy nőnek mániám, de most nem erre gondoltam, hanem arra, hogy kevés olyan emberrel találkoztam, aki igazán komolyan venné a bókolás és csábítás folyamatát. A leggyakoribb eset, amit eddig tapasztaltam, hogy valaki a modern világ vívmányait használja, mert annyira félszeg, és fél visszautasítástól, hogy egy sms-t dob a kiszemelt hölgynek. Nem tudom, más lányok hogy vannak vele, azért én egy személyesebb felhívásnak sokkal jobban szokta örülni, mint egy telefonba mentett sablonnak, hogy szép a szemem, már rég szemezik vele - na itt a gond, mert ha szemezne velem, akkor észrevettem volna, és nem az sms-t olvasva nézném, hogy most meg mi van - ha meg annyira szimpinek tart, nagy ez a világ, és van mindig lehetőség kettesben maradni, amikor oda lehet állni, és megkérdezni, hogy van-e kedve hozzá a hölgyikének. Lehet, hogy ti fiúk ezt a gyengeség jelének tartjátok, amikor ott a nagy alkalom, odaálltok elénk, és remegő lábakkal, jobban félve mint egy szóbeli vizsga alkalmával elhebegitek, hogy szeretnétek velünk járni. Kimondani nehéz, de szerintem ha a hölgyike mosolyogva elpirul, és igenlően bólint, mégis megérte, nem igaz? Mert valljuk be, az az sms elég személytelen, és hangulatfüggő. Ha éppen rossz passzban van a másik, azt olvas ki belőle, amit csak akar, másképp értelmezi, olvassa, és akár még sértően is értelmezheti. Meg hol a hatás?! Kap egy sms-t, és kész, lázasan markoljátok a telefont, a tenyeretek izzad, és a mobil kicsusszan belőle, szuggeráljátok a monitort, és egyre szövődik a sztori, hogy vajon miért nem írt még vissza?
De az fix, hogy bókokkal nem valami sűrűn vagyunk elhalmozva...nem azt mondom, hogy folyton legyeskedjetek körülöttünk, ha reggel kócosan felkelünk, mondjátok, milyen szépek vagyunk, mégha a kócos zilált haj és a csipás szemek láttán elmenekülnétek, nem hazugságokra vágyunk, hanem bókokra...és nem olyan sablonokra, hogy "te vagy a legszebb nő a földön", "gyönyörűbb vagy, mint valaha", ezek már lejártak, és ha számotokra mi vagyunk a legjobb, akkor se nagyon hisszük el, mert általánosítás...ha bók, legyen személyre szabott, de kíméletes...ha mondjuk imádjátok a csaj elálló füleit, de tudjátok, hogy ő mindig takargatja, nem kell eltitkolni, csak finoman kell a tudtára adni. Sajnos van, akit valamelyik tulajdonsásáért annyit csúfoltak, hogy felnőttebb korára már ha bóknak szánják is megsértődik, megharagszik, azt hiszi, most is csúfot űznek abból a "negatívumából".
De a bókok igenis kellenek, része kell, hogy legyen a flörtnek, kell, hogy az a leányzó teljesen elolvadjon, le kell venni a lábáról, éreztetni kell vele, hogy gyenge és végtelen, hogy a férfi imádja, megvesz érte, és így fogja elhinni, hogy neki mi vagyunk a legszebb az elálló füleinkkel, vagy kapafogainkkal, az O- vagy X-lábainkkal. És így fogjuk elhinni, hogy ennek az egy férfinak mi vagyunk a minden, a többi nő még a lábunk nyomába se érhet, mert úgy ahogy vagyunk egyediek vagyunk, és tökéletesek...
