Home alone...

Megint eltelt egy nap, és megint volt időm sétálni...és megint eszembe jutott valami. Kezdem egyre jobban úgy érezni, hogy velem van a baj. Eddig ahány kapcsolatom volt, sose sikerült túl jól. Mondták sokszor, hogy túl sokat várok, hogy egy kicsit álomvilágszerű az elképzelése, és sok az elvárásom, adja le belőlük, mert így nem fogok pasit találni. Elmondom, mit is várok, hátha tényleg velem van a gond, és ki kell hagynom bár dolgot a listáról.

Szóval, nem rangsorolom, mi a legfontosabb meg ilyenek, mert mindenből kell egy kevés, nem lehet azt mondani, hogy 23%-ban legyen kedves, 42%-ban ápolt, stb. Én mindig is úgy képzeltem el, hogy ez az egész a véletlen műve. Lehet az a baj, hogy a sok romantikus filmtől elromlottam, és túl romantikus lettem. De szerintem nincs is annál romantikusabb, mint amikor két ember a sorstól vezérelve egymásba botlik. Fellöknek az utcán, kipotyog a kezemből a cucc, és ő segít összeszedni, majd a nagy szedegetésben egyszer csak összeér a kezünk, és egy pillanatra mélyen egymás szemébe nézünk. Vagy ha nem az utcán, akkor a melóhelyen, amikor nagy papírköteggel a kezemben sietek egyik helyről a másik, és ő is siet, és véletlenül belém jön. Nemrég láttam egy filmet, és az is a véletlenekről szólt. Szerintem van benne valami, hogy mindenkinek teremtettek valami, igaz, hogy több mint 6 milliárd ember él a Földön, de meg van írva, hogy a nekünk teremtett férfi egyszer csak felbukkanjon, és belénk botoljon. Így külsőre nem tudnám megmondani, meg nem is akarok így skatulyázni, lehet, azt mondom, a zsánerem egy magas, jóképű sötétszőke pasi, akinek elmerülhetek a gesztenyebarna szemeiben. Aztán lehet, hogy egy teljesen más kinézetű pasival hoz össze a sors. Nem azt mondom, hogy a külső nem számít, csakis a belső. Aki ilyet mond, nem gondolja komolyan. Mármint ez szerintem olyan, mint amikor elmegy egy jóképű srác mellettünk, és rámosolygunk, a szívünk hevesen kezd dobogni, az arcunk kipirul, és szívünk szerint utánamennénk, és leszólítanánk. De ilyenkor végigszalad az a két ronda kérdés, egyszer, hogy lehet, van barátnője, nem tudhatom, másodszor, persze, pont egy ilyen klassz pasi szóba állna velünk és egy ilyen csajt akar, mint mi. Szóval aki azt mondja, hogy a külső nem számít semmit, egy kicsit nekem úgy hat, mintha az illető megelégedne bárkivel, akárhogy néz ki, csak legyen valakije, a külsőt nem figyeli, mert annyira nincs jóban magával, hogy örül már annak is, ha valaki leszólítja, és járni akar vele. Meg ez a külsős dolog, mindenkinek más a szép, a csúnya, az előnytelen és az eszményi. Ezek olyan fogalmak, amiket baromi jól definiálnak a szótárak,de egységesen nem lehet a gyakorlatban alkalmazni. Valakinek a pocakos alak jön be, másnál csak a kemény bicepsz és tricepsz számít. Van, aki szereti a szétálló, nagy füleket, másnak a pici pisze orr a nyerő. Szóval, ha én azt mondanám, hogy a nagy, meleg gesztenyebarna szem, a kócos, de mégis rendezetten ható szőke fürtök vannak előnyben, szeretem az arányos kicsit szétálló normál méretű füleket, és a pisze nózit. Oké, de lehet, hogy külsőre minden stimmel,mégis a belsője olyan ad, ami mellőzendő. Hiába felel meg a külső követelményeknek, mégis egy arrogáns seggfej, aki folyton ideges, ingerlékeny, vagy többször részeg, mint józan. Ilyenkor meg cseszhetem a külsőt, ha a belsőjét ki nem állhatom. A legjobb meghatározás a "művész" típus lenne. Ez érdekes egyébként, mert ez a művész típus nagyon sok nőnek bejön. A lezser külső, amikor egymáshoz nem illő színeket és ruhadarabokat úgy állít össze magán, hogy az egyéni stílusról és a szokatlan összeállítás ellenére mégis összhangban van. Vagy félhosszú hajat növeszt,amit lazán lófarokba fonva vagy összekötve hord, vagy rövidebbre vágatva hordja. Vastag keretes szemüveg, ami már nem "trendi", mégis rajta nagyon jól áll, teljesen az egyénisége. Az ilyen művészekben egyet szeretek nagyon, az egyéniséget, és hogy ezt a személyes stílust fel is vállalják büszkén. Öltözékük inkább a régebbi korokéhoz hasonló, nem olyan, mint a mostani modern, hogy az a divat, ha kilóg az alsó gumija a gatyából, ha a cipőt nem kötjük be, hanem csak belebújunk, és lötyög a lábunkon, hogy a fiúk olyan neonrózsaszín cuccot viselnek, ami még egy lányon is sok lenne. Nincs vele gondom, mert van pasi, akinek a halvány rózsaszín és barackszín baromi jól áll, de van az a bizonyos pink, ami elég durva tud lenni nagy mennyiségben egy férfin. Na, de vissza a művész lélekhez. Ő az, aki elég romantikus, sajnos van, aki túlzottan is, de ez az a férfi, aki még hisz a trubadúrköltészetben, meg szerenádot adni egy lánynak. Lehet ilyenkor mindenki azt mondja, ez a Rómeó és Júlia cucc már lejárt lemez, de szerintem még mindig meg tudja hatni egy lányt, ha egy férfi az ablaka alatt énekel, még ha hamisan énekli is ki az akkordokat, nekünk mégis zene füleinknek. 

Nem elhanyagolható, ha egy pasinak van humora, és nem csak mesélni tudja a viccesebbnél viccesebb sztorikat, de érti is a tréfát. Volt részem már abban, amikor valami tréfásat mondtam, és a srác nézett rám, olyan savanyú arccal, mit akivel citromot nyalattak. Vagy a másik véglet, amikor mesél valami viccet, és röhög rajta, azt gondolva, mekkora poén volt, a többiek meg zavartan összenéznek, és erőltetett nevetéssel reagálnak.

Másik elengedhetetlen tulajdonság nem más, mint az ápoltság. Igenis, azért mert pasi, adjon magára. Nem azt mondom, hogy kéthavonta járjon kozmetikushoz, meg manikűröztessen, de legyen ápolt, ami csinossá teszi. Itt azt értem, hogy az előző napi zoknit ne vegye fel másnap, miután megszagolva megállapította, ez még megteszi. Ne vegye fel megint a beleizzadt, bagószagú és piaszagú pólóját egy átmulatott éjszaka után, hanem landoljon az a póló a szennyeskosárban. És itt a pasis ápoltságnál egy érdekes tévhit, amit nem tudtam soha hova tenni. Ha egy pasi elmegy a fodrászhoz évente többször, vagy eljár a kozmetikushoz, illetve pedikűröztet, máris túl nőiesnek, vagy buzinak könyvelik el. Ezt sose értettem, miért jobb, ha a haja lóboncként hullik a vállára, vagy ha az arca tiszta ragya, vagy a körmei piszkosak. Szerintem ez nem buzis szokás, na, jó, nem kell elsokallni, de ha elmegy évente kétszer, az szerintem az ápoltságra utal. Hogy odafigyel a külsejére, hogy az arca tiszta legyen, a körmei szépek és tiszták, a haja pedig rendezett. Ha meg szájszagú és büdös a szája, előbb adok neki egy rágót, mint egy csókot. Lehet, hogy ez most rondán hangzik, hogy milyen finnyás vagyok, és mennyi rigolyám van, de azt mondom, én is odafigyelek magamra, hogy mindig tiszta, rendezett és csinos legyek, és ezt a másiktól is elvárom. 

Ami még fontos a számomra, a hűség. Jujj, egy ijesztő szó, ami már sokak szótárából hiányzik.  Ez az a szó, ami nem csak egy elcsépelt baromság. Nem csak azért gondolom, mert nő vagyok, de a bigámia nem nálunk szokás, és aki a nőjének tart, annak csak én vagyok, és ő meg csak az enyém. Ne legyen ez egyoldalú, hogy ő fél lábbal mindig egy másik nő ágyában van, amikor megcsókol, az előző esti nőcske jut eszébe. Ha elkötelezem valaki mellett magam, és se kukucskálok kifelé, hogy hátha akad valami jobb falat a piacon, majd ha talál, bele is kóstol. Ezzel csak egy a baj, aki azt mondja, hogy csak egyszer történt, és többször nem fordul elő. Ez olyan, mint bármi, ami függőséget okoz, ha egyszer belekóstol az ember, nehéz abbahagyni, megválni tőle. Aki egyszer megtette, az megteszi még egyszer, ha a párja megbocsátott neki,már csak azért is, hogy megnézze, meddig tűr a másik, és meddig feszíthető a húr. És ilyenkor arra hivatkozik, hogy az ösztön, meg ez egy veleszületett dolog, a férfi mindig is vadászott, és ez a vérében van. Csak anno az ősök nem ilyen husikákra vadásztak.

Humor, ápoltság, hűség. Ezzel a 3 legalapvetőbb és legfontosabb feltétel megvan. Vannak még továbbá a mértékkel igyon kategória, mert senki nem szeret egy csaprészeg pasasért menni az éj közepén, és a vállán hazarángatni. Itt van még a rendmánia. Nem kell, hogy minden edény elmosson, miután végzett az evéssel, vagy mindennap porszívózza ki a lakást. Kezdetnek már az is megteszi, ha a szennyes bekerül a kosárba, vagy ha olykor besegít a házimunkába, például ha halomban áll a mosatlan, felajánlja, hogy besegít, és vállalja, hogy eltörölgetni őket. Értékelem, ha ki meri mutatni az érzéseit. Nem szeretem azt a felfogást, miszerint egy férfinak mindig erősnek és keménynek kell lennie,egy nő meg folyton elérzékenyül. Nem azt mondom, hogy egy szerelmes film végére egy kazal papírzsepit fújjon össze. De egy kicsit legyen gyengéd, és merjen sírni, az a pár könnycsepp nem fogja kevesebbnek feltüntetni a szemünkben. Lássuk, mi van még? Á, meg is van, az életöröm, és az életcél. Nem rossz, ha valaki az élj a mának dolgot követi, sőt, főiskolás és egyetemi évek között ez a legszebb időszak. A hajnalig tartó bulik, lerészegedések a haverokkal, majd a másnapi macskajaj a szörnyű fejfájás, és a sok másnaposság. Ilyenkor fiatal az ember, tapasztalatokat gyűjt, még csak nemrég került ki a középsuliból, alig esett le a seggéről a tojáshéj, és még csak az első szárnypróbálgatásokat teszi a nagy betűs életben. Ilyenkor még lehet finomítani a mi leszel, ha nagy leszel kérdés válaszán, ha nem tetszik a téma, vagy már nem érdekel, változtathatunk rajta, hogy mivel teljenek a későbbi munkás éveink. De az, aki céltalanul tengeti az életét, azt se tudja, mi lesz vele másnap, nincsenek tervei, céljai nemhogy segíteni nem fog minket a későbbiekben, de még visszahúzó erőként is hathat, hogy céljainkat elérjük. Az életvidámságot meg úgy érzem, nem kell megmagyaráznom. Ki szeret egy olyan emberrel beszélgetni, aki csupa gúny, és irónia. Akinek baj, ha besüt a hold az ablakon, ha süt a nap, ha csiripelnek a madarak. Aki fejfájást kap a gyerekzsivajtól, még fel se szállt egy teli járműre, másik panaszkodik, mennyien vannak már megint. Ha sok időt vagyunk együtt ilyen negatív pasival, egy idő után vagy beleőrülünk, hogy sose tudunk a kedvében járni, mert mi mindig fel akarjuk vidítani, mosolyogni látni, de sose sikerül. A másik hátrány, hogy mi is hozzá idomulhatunk egy idő után, hiszen a környezet befolyásolja, és nagy hatást gyakorol arra, hogy milyenek vagyunk. És valljuk be, aki előtte rózsaszínben látta a világot, és egy idő után már a madárcsicsergés is zavarja, és már alig tud valaminek is örülni.

Hát igen, pasik. Ez az a szó, amit bármilyen hangsúllyal elláthatunk, és más-más jelentést nyer, ámulat, rajongás, csalódás, beletörődést, és így tovább, nem is tudnám mind leírni, nincs annyi hely. De egy tuti, úgy, ahogy a mondás tartja, férfiak, nem tudnak nő nélkül meglenni, sokszor ránk is igaz. Vannak olyan pillanatok, amikor kell egy erős kéz, ami átölel és megvéd minket, kell, hogy biztonságban tudjuk magunkat, hogy tudjunk valakire támaszkodni.Úgyhogy rossz tulajdonságok ide, vagy oda, szeretjük őket minden apróbb hibájukkal, ahogy ők is minket. És én se panaszkodok, de most már tényleg jöhetne az a bizonyos Igazi, ha nem is fehér lovon, hát fehér buszon, mert elkélne végre az a bizonyos erős védelmező támasz, és hogy valakit tudjak teljes odaadással és szívből szeretni, anélkül hogy a lehetséges csalódásoktól tartanék.