Érdekes vagyok, de tényleg. Egy éve várom, hogy eljöjjön ez a nap, hogy végre megkaphassam, az elmúlt héten olyan voltam mint a gyerek Karácsony előtt, hogy vajon mit hoz a Jézuska, és mi lesz a szépen becsomagolt csomagokban. Aludni alig tudtam, annyira izgatott voltam, és akkor eljött a nagy nap. Végre eltelt egy év, amit mondjuk sajnálok, hogy ilyen gyorsan múlik az idő, kicsúszott annyi nap a markomból, mintha valami benyomta volna a "speed" gombot egy játékban, mert türelmetlen volt kivárni minden egyes percet a valós időben. Eltelt egy év, már csak pár óra, és végre a kezemben foghatom, végre az enyém lesz, a tulajdonom, és erre itt a bizonytalanság, hogy tényleg ez az amire vágyom? Tényleg ezt akarom? Elfogott a kétség, hogy lehet egy jobbat érdemelnék, nagyobbak az igényeim, mégse ezt akarom igazán. Eddig annyit nézegettem, elképzeltem, ahogy a kezemben tartom, minden jellemzője tetszett, azt gondoltam, igen, ez vagyok én, ez való nekem, művészi formák, dinamikus és variálható grafikus felület - mert nem egy pasiról van szó, hanem egy kütyüről, egy pasiról nem beszélnék ilyen tárgyilagosan, mintha csak valami kiegészítő lenne - és teljesen személyre tudnám szabni az egészet. Megannyi videót megnéztem, mégis milyen, láttam a kirakatban, ahol a nyálam csöpögtettem, és belegondoltam, még párat alszom, és végre megkaphatom. És akkor jön a rémálom, mi van, ha odaérek, és addigra elkapkodják az összeset, én meg addig beleélem magam teljesen, ringatom magam abban a tudatban, hogy van még egy darab, ami csak rám vár, aztán mire odaérek, mindenféle van, minden mennyiségben, de pont ez az egy nem lesz. Sajnos két éve így jártam. Kinéztem egy klassz kütyüt, tetszett a színe, a formája, nagyjából mindent tudott, amit úgy gondoltam szükségem lehet rá, és akkor mire odaértem, kiderült, hogy csak korlátozott darabszámban volt, és gyorsan elkapkodták. Ott pördült velem egyet a világ, az egész álom szertefoszlott, és kaptam egy rövid időt, hogy találjak valamit, ami megteszi helyette. Csakhogy ez nem megy olyan egyszerűen. Az ember utánanéz, mérlegel, ott meg hirtelen kell és gyorsan dönteni, amit ilyen hosszú távra szóló vásárláskor nem szeretek. Szeretek napokig agyalni rajta, melyik jön be kinézetre, ne legyen túl szögletes, se túl pasis, legyen inkább egy finomabb nőiesebb kinézetű darab, ami a külső egyszerűség ellenére nagy dolgokra képes, amire az ember első ránézésre nem mondaná, hogy na, ez tényleg egy klassz kis szerkentyű. Elég szar érzés volt tudomásul venni, hogy egy véletlen baleset következtében eltört a monitor, és teljesen használhatatlanná vált. Sajnáltam, mert egy kicsi időbe telt, mire megszoktam, és hiába csak egy kütyü, én nem vagyok az a fajta, aki amint kijön egy újabb, egyből lecserélem. Amikor veszek egy ilyen kis elektromos kütyüt, igyekszem úgy választani, hogy azt sokáig akarom használni, amíg az teljesen használhatatlanná nem válik, és muszáj újítani. És a régi darabbal pont ez volt a gondom. Én, aki úgy vigyáztam rá, mindig tokban tartottam, nehogy bekarcolódjon a kijelző, egyszer amikor kihúzom a tokból azt látom, hogy a monitor félberepedt. El voltam rendesen kenődve, más ilyenkor tuti azt mondaná, istenem, ez csak egy kütyü, nem pótolhatatlan, mit kell érte annyira odalenni, de amikor ez egy olyan kütyü, amit már nem lehet kapni, mert ez volt belőle az utcsó a boltban, ezért már sajnos tényleg pótolhatatlan, akkor talán rábólint a másik, hogy ok, ezt aláírom, tényleg így igaz.
Úgyhogy tessék szorítani, hogy ebből a mostani picikéből legyen még legalább egy, hogy ne azt halljam az eladótól, sajnálom, de már elfogyott, helyette tudok ajánlani más. Ezt a mondatot nem szeretném hallani, mert helyette nem lesz más, olyan nincs, ami ezt pótolni tudná, max olyan, ami helyettesíteni tudja egy pöppet.
Reméljük most nem fogom megint ezt a mondatot hallani...kívánjatok sok sikert...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése