Elgondolkodtam megint,lehet nem kéne, mert ha gondolkodom mindig írok egy baromi hosszú bejegyzést. Most megint a miért is kell nekem is beállnom a sorba kérdés merült fel. Elgondolkodtam, hogy miért is vagyunk mi nők ilyen lököttek? Nem vagyunk valami sokan, akik azt mondják, fütyülök a másikra, nekem tetszik ez a szoknya, vagy akár jól áll ez a szín, akár nem, nekem tetszik, stb. De a legtöbbünk mit csinál? Titkon félrekandikál, hogy más nők milyen véleményen vagyunk a dolgokról, és ha lát igenlő és elismerő tekintete, akkor elégedetten bólint, hogy akkor megfelel. Kicsit olyan ez, mint a pasiknák ez a dolog, hogy az a nő kell nekik is, mi a másiknak, mert a másik "játékszere" biztos sokkal jobb. Miért van az, hogy olyan dolgokra kényszerítjük magunkat, és olyan dolgokat akarunk, amire igazán nem is vágyunk?
Hiába mondogatjuk, hogy azért fogyózok, hogy beleférjek abba a dögös ruciba, és még jobban tetszek a pasimnak. De szerintem legtöbbször nem is az ellenkező nemnek, hanem egymásnak karunk tetszeni. Az aki már párkapcsolatban él, ha azért mozog, hogy formában tartsa magát, és nem akar egész nap otthon tespedni, hanem fitt akar maradni, jó kondiban lenni, és a jelenlegi alakját megtartani, az az odafigyelés, és jó dolog, hogy amint belép a kapcsolatba, nem azt gondolja, hogy na, oks, elkeltem végre, már nem kell ezt az életmódot folytatnom. De ott vannak azok, akiknek a párja hiába mondogatja, mennyire tetszik neki így, egy-két úszógumival a derekán, vagy kisebb mellekkel, mégis görcsösen ragaszkodik hozzá, hogy márpedig ő akkor lesz a legjobb nő és akkor fogja magát a legjobban érezni, ha végre olyan lesz, mint a médiában mosolygó tökéletes nők. Pedig a pasikat nem érdekli, hogy jujj, narancsbőrös a lába, sokan azt se tudják, hogy az mit is jelent, vagy hogy a karunk nem olyan feszes, a szemünk karikás vagy a fenekünk kicsit laposabb, mint előtte. Nem zavarja, mert elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk, és ezekkel a hibákkal szeret minket.
Aztán felröppen egy kósza hír, majd már írnak róla az újságok is, hogy a divatvilágban nem az agarakat fogják foglalkoztatni, hanem a nőiesebb formák kerülnek előtérbe, hogy nem a 34-es méret lesz a követendő, sőt az hogy méret kit érdekel, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben. Elolvassuk, örülünk neki, hogy dejó, végre a teltebb idomok is visszajönnek a divatba. Aztán eltelik pár nap, felvesszük az egyik régi ruhánkat, és elpattan az a vékony húr, igenis nagyon vékonyak akarunk lenni, akár divatos lesz, akár nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése