...a minap sétáltam végig az utcán. Ismerős a járás, heti szinten megjárom, mégis, most valahogy nem volt ugyanolyan, mint mindig. Végre volt egy kis időm magamra, nem kellett rohanni. Lassabbra vettem a tempót, és végre nemcsak elsétáltam a házak mellett, hanem volt időm aprólékosan megszemlélni mindent. A házak oldalát díszítő szegélyek, az ablakban virágzó orchideák és kaktuszok, az erkélyekből lefolyó vörös muskátliszőnyeg. És ahogy sétáltam, elmentem egy ház mellett, amin volt egy tábla. Néztem, de ezt a táblát még eddig nem láttam, pedig már hányszor elmentem mellette. Észre se vettem, de miért is? Mert mindig úgy mentem el mellette, hogy az utat néztem, meg a forgalmat, nehogy egy autó elé lépjek ki, nehogy nekimenjek valakinek. És annyira az utat figyeltem, hogy a környezetre már nem s maradt időm. De most bepótoltam végre. Mióta itt lakom, elkezdtek átalakítani pár dolgot a környezetemben, lekövezték a parkban az utat, került egy kis ivócsap meg sok pad, kitakarították a patak partját, és most az egész sokkal rendezettebb lett. A másik oldalon volt egy műemlék, amire már nagyon ráfért a renoválás, elkezdték, és egész jól haladnak, alig várom, hogy elkészüljön, és lehessen egy nap sétát tenni.
Addig is csak azt tudom tanácsolni, hogy ne féljetek kinyitni a szemeteket, ne csak nézzetek, hanem lássatok is. És el se fogjátok hinni, mennyi mindent fogtok felfedezni, ami mellett eddig annyiszor elmentetek, és úgy, hogy nem is tudtátok megnézni igazán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése