Online ismerkedés

Itt vagyok megint és ma az online ismerkedés a téma. Már régóta nézegetem, hogy meg kéne próbálni, veszteni ne veszthet vele az ember, ha nem jön össze, akkor se látta a másik fél a képemet, nem fogom magam előtte beégetni ahogy tiszta idegen izgulva hebegve-habogva próbálok vele flörtölni. Nincs kép, nincs semmi, csak valami emailes elérhetőség, meg esetleg egy két adat magamról, de ha akarom, el is rejthetem, és azzal osztom csak meg, akivel én akarom. Szóval itt tartottam, megunva az egyedüllétet, folyton azt kérdezgettem magamtól, hol a hiba. Tutira bennem, mert nem hiszem, hogy másnak sikerül, mint valami pasimágnes vonzza magára a férfiegyedeket, és akkor megvilágosodott...ha tök negatív képet alakítottam ki magamról, akkor a környezetem is olyannak fog látni, mint ahogy én látom magamat, szóval első lépés, hogy feltuningoljam magam, önbizalmat szerezzek. Na igen, de hiába a barátok segítsége, meg a tippek és trükkök, az ember olyan érdekesen van összerakva, hogy az ismerősi segítő kezet nem mindig fogadja el, és ha egy idegen tanácsol neki valamit, azt jobban a fejébe veszi és jobban megfogadja. Hogy miért? Passz, én arra gondoltam, hogy egy barátról tudjuk,hogy ha az igazat is mondja a szemünkbe, mégis talán kicsit enyhébben mondja, mert segíteni akar, meg azt akarja, tisztában legyünk a dolgokkal, de meg se akar minket bántani. Egy idegen viszont ismeretlenül és köntörfalazás nélkül a szemünkbe mondja az igazat. Na igen, nekem egy ilyen kellett, nem egy kis rugdosás, hogy lépjek már valamit az ügyben hanem egy akkora ütés, ami kiveri a fejecskémből ezeket a pozitív mesébe illő idillikus képzelgéseket. És akkor nekiálltam keresgélni a neten, hátha találok valami érdekeset...és találtam is. Neveket és linkeket nem mondok, nem reklámozni akarok, csak elmesélni, hogyan is jutottam idáig. Szóval, rábukkantam egy oldalara, először beleolvastam, és majdnem ki is léptem, mondván, na megint találtam valami agymosó maszlagot, ami elkezdi prédikálni, hogy hogyan szedjünk fel egy pasit, meg a szokásos tippeket fogja felsorolni. De aztán megakadt a szemem pár dolgon, végigolvastam, és gondolva, ez csak egy hírlevél, nincs neki semmi tétje, regiztem. És csodák csodájára, másnap már ott is volt a postafiókomban az első lecke. Megnyitottam, beleolvastam, és egész érdekesnek találtam, sőt, olyan anyagot kaptam, ami nem csak a párkapcsolatok terén, hanem más élettereken is megállná a helyét. Szinte faltam a betűket, a sorokat, és mintha rólam írták volna, teljesen felocsúdtam, hogy micsoda világban éldegéltem ezidáig. Voltak tippek és trükkök, de ami a legjobban tetszett, hogy első tippje nem az volt, hogy nyomás, húzz minit és indulj pasizni, hanem azt tanácsolta, előbb tegyünk rendet magunkban. Naugye, ezt már én is kitaláltam, de itt legalább segítséget is kaptam, mivel érdemes próbálkozni, hogy ezt elérjem, és rájöttem, ez nem ciki, segítséget kérni, főleg mikor olvastam, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. És akkor leckéről leckére haladva eljutottam odáig, hogy ismerkedjek, és ne az legyen a fő cél, hogy egy embert megismerjek, hanem minél több emberrel lépjek kapcsolatba, hiszen ki biztosítja, hogy az első az igazi és legjobb, és az elutasításokat ne kudarcként éljem meg, hanem mosolyogva mondhassam, jöhet a következő. És így érkeztem el, hogy kéne valami oldalra beregizni, belekezdeni az ismerkedésbe újra, ha online is, de belekezdeni. Kezdetben megfordult már az eszemben, mielőtt felregiztem volna erre a hírleveles megerősítő "tanfolyamra", csak az első néhány oldal után megállapítottam, itt és így nem fogok találni senkit. De így utólag csak azt tudom kérdezni magamtól, mitől voltam ennyire biztos és határozott, hogy egyetlenegy jelöltet se fogok találni?

Nagy a választék, mégse találok semmit...avagy, melyiket a sok közül?

Itt ez a nagy választék, bemegyek egy boltba, először keresem az útbaigazító táblákat, merre is induljak, fáradhatatlanul válogatok a sorok között haladva, valamelyiknek a színe nem tetszik, másiknak a fazonja, vagy pont az én méretemre való hiányzik, van nagyobb is meg kisebb is mázsaszámra, de az az egy pont elfogyott. Érthetetlen. De az én legnagyobb bajom egy tök alap darabnak számító ruhanemű, a melltartó. Durva, és érthetetlen következtetéseket vontam le eddigi kudarcokban és cseppnyi reményt ígérő kutakodásaim során. Valahogy nem fér a fejecskémbe, hogy a pici mellű nőknek miért kínálnak nagyobb választékot a fehérnemű forgalmazók, mint azoknak, akiknek kényelmi okokból is szükségük lenne rá...jah, és miért van az, hogy ennyire eltérő a választék? Bemegyek egy boltba, keresem a méretem, de valahogy ez nincs, vagy nem létezik, nem értem. De akkor jöjjenek azok az észrevételek. Első, miért van az, hogy a melltartók 80-as körméret alatt C kosárnál megállnak, ha talál az ember D-t, akkor már sikerélmény, ne adjisten, még egy E, de akkor már tényleg fogja a melltartót, és örüljön, ne elégedetlenkedjen, hogy csak fehér színben van. Én is így vagyok ezzel, ott az a sok szép szín, tiritarkaság, vennék sárgát, kéket, pirosat vagy zöldet, de ami nekem megfelel, az csak fehér színben van, esetleg fekete, vagy szürke. Színesről álmodni se merek, már annak is örülök, ha egy E-s kosára kezembe akad. Most nem irigy vagyok, nekem nem gond, hogy A, B, meg C kosaras melltartókból ekkora a választék, de szerintem nem én vagyok az egyedüli, akinek 75-ös kellene D-s, E-s vagy F-s kosármérettel, és lejárhatja a lábát, mire egy darabot talál valahol. Meg ez valami hülye elv lehet, hogy ami nagyobb, az drágább, mert egy kicsibe kevesebb anyag kell, szóval még többért is tudjuk beszerezni az alapdarabnak számító fehérneműnket. És akkor jöjjön a kettesszámú kiakadás, amit még a mai napig nem értek...minek kell push-up-os szivacsbetét egy D-s, vagy annál nagyobb kosarú melltartóba? Azt még megérteném, ha valami pici szivacscsík bekerülne, hogy megtámassza a mellett, de azt nem tudom felfogni, minek az egészet kitölteni vele, felpróbálom, és annyi benne a szivacs, hogy nekem már nem marad benne elég hely. Szóval szép, hogy ekkora a választás, de tök örülnék, ha tudnék venni színes darabokat az én méretemben.

A másik nagy időtöltés a normális piperecuccok kiválasztása...na, irány a drogéria. Kinyílik az ajtó, és megcsap az illat, ahogy a férfi és női parfümök keverednek. Belépek, mi is kellene? Csak nagyon alap, ami tényleg kell a polcra, kéne sampon, na, meg balzsam...megvan a polc, és váááá. Van hajkisimító, meg göndörítő, meg fényesítő, meg kifésüléssegítő meg színvédő meg frissítő meg korpamentesítő meg ki tudja, mi van még, külön minden szín hajra, festettre, melírozottra, feketére, szőkére. Oké, leveszek egyet, mire jó, elolvasom a címkét, az ajánlást, látok egy másikat, az is miket tud, a móka, hogy a végén van egy csomó flakon a kezemben, én meg tanácstalan vagyok, melyik lenne a legjobb, ha dús lenne, vagy egyenes, vagy ragyogó vagy selymes, mindegyik tele van valami finomsággal, A.H.A kivonat, cink, mentol, nincs benne kollagén, van benne méhpempő..kész, elegem van, beleteszek egyet a kosárba, ha nem válik be, kihúzom a listáról, és majd választok egy másikat. Ugyanezt eljátszom a balzsammal, ott van még pár finomság, hőállóság meg UV védelem, meg ki tudja még mi. Nem rossz ez, elvégre ahány fej és ahány haj, mindnek más kell, csak ez a nagy választási lehetőségelőhoz egy problémát, a tanácstalanságot, hogy melyik is lehet igazán jó. Akkor ha ez megvan, irány a smink osztály, kell egy szemceruza, egy sima alapozó, ez még egyszerű, hozzámérem a bőrszínhez, és mehet a kosárba, a ceruzának meg a színét meg lehet állapítani ránézésre is, max bőrpróba, hogy jó-e az az árnyalat. Ha kell, bekerül a kosárba valamilyen csini púder, aminek nagyon tetszik a színe, megvesszük, de lehet, sose lesz alkalom használni, ha belegondolok nekem is hány olyan van, amit megvettem, aztán 1-2 alkalom után nem tudtam használni, maradt a fekete szemceruza meg a szempillaspirál. Juj, ha az is szép, valamelyik dúsít, a másik hosszabb és íveltebb pillákat varázsol, van, amiben ez mind megtalálható, a másikban van E-vitamin, ennek ívelt a keféje, vagy olyan speckós a feje, hogy ne tapadjanak össze a szempillák, egyet megfogok, nem kell nekem félméteres pilla, meg olyan dús, legyen a legegyszerűbb. Irány az arcápolás...ejj, itt is mekkora választék, eltér árban, ez tégelyes, a másik tubusos, ebben vitamin van, a másikban gyümölcskivonat, a harmadikban Q10, meg kollagén, meg ez simít, az feszesít, ránctalanít, ez száraz bőrre, amaz normálra, vagy vegyesre, ez regenerál és esti, amaz nappali, sok olvasás és tanakodás után landolhat a kosárba a többi szerzemény közé. De ha arckrém, kéne tonik is, csak győzzük türelemmel, mert mindet meg kell nézni és fontolni, hogy melyiket a sok közül. Az egyik tonizál, a másik hidratál és frissít, egy fertőtlenít, mattít, leszárítja a pattanásokat, eltüntetni a mitesszereket, tisztítja az arcbőrt, szóval van itt minden, mint a mesékben. Annyi mindent tudtak, hogy már meg se lepődnék, ha még beszélni is tudnának. De ha arcápolás, akkor bőrápolás, nem igaz? Szóval irány a testápolási részleg. Hol is kezdjem, kéne valami bőrradír, ha van arcradír, miért ne akarnánk mindenhonnan eltüntetni a felesleges és elhalt hámréteget, szóval ez mehet a kosárba, de ha nem vagyunk restek, otthon majd összekeverjük, hiszen olvasni lehet a neten, mi kell hozzá, egy kis cukor, meg méz meg olíva olaj és kész is, max lehet speckózni, valami finom fűszert bele, vagy gyógynövényt valami plusz hatás érdekében. úgyhogy marad csak valami testápoló. Itt mondjuk normális a kínálat, van normál, száraz bőrre, meg egy kicsit ezek megcsavarva, hogy száraz és még érzékeny is, vagy fakó, dehidratált, valamelyik feszesít, a másik állítólag eltüntetni a narancsbőrt, valamelyikhez görgős fejet adnak, hogy mélyebben be lehessen masszírozni a bőrbe, és jobban hasson. Itt is mondjuk elidőzök, mert megvan, milyen bőrtípusra kell, de itt az illatok a fontosak, egyiknek finom és szolíd, a másik émelyítően édeskés, a harmadik tömény, száraz, kicsit kesernyés, van gyümölcsös, csokis, kókuszos, vaníliás. Puff neki, még a kiszerelés változékony, ez pumpás, amaz csavarós-kupakos, vagy csak felpattintós tetejű, vagy tégelyes. Oké, ez is megvan, megnézem, felmérem a zsákmányt, megvan-e minden, a pénztár felé veszem az utam, közben töröm a fejem, mit felejtettem el? Ha fontos volt, otthon ha keresem, úgyis megtudom, mit felejtettem el, majd másnap bepótolom. És ez csak az alap, nem vettem semmi extrát, hajspray, vagy hajlakk, vagy zselé, nem vettem lábspray-t, vagy ilyen-olyan szérumot, ami eltüntetni a fáradt karikákat a szem körül, vagy a pici mimikai ráncokat a száj széléből...huh, ilyenkor érzem, hogy igen, jó nőnek lenni, csak fáradtságos.

Hisztis pasik...

Jó kis cím, igaz? Egyből megakad rajta a szem, mi az, hogy hisztis pasik. Elvégre keveset halljuk, hogy na, már megint hisztizik a csávó, mindig a csaj csapja ki a biztosítékot, mert most havija van, agyára mentek a hormonok, satöbbi, ki mivel magyarázza. Na, de mi van, ha ez az ellenkező nemre is igaz?

Mert ki állítaná, hogy a pasik sose hisztiznek. Jó, most nem a pici pöttömökre gondolok, hiszen a gyerekhiszti az más, nem tudja még elmondani igazán, mi a baj, úgyhogy így adja az ember tudtára...mármint én így próbálom felfogni.

De a pasik is igenis hisztiznek. És akkor most elemezzük a velem megtörtént hisztiket, mert gondolom mindenkinek van valami kedves kis technikája. Ott van az elsőszámú, igen, megint számozni fogom őket, mert lesz belőlük pár. Szóval ő az a típus, akinek van egy tabu témája, legyen az az anyja, egy korábbi exe, valamelyik sport, bármi. A lényeg, hogy van egy téma, ami ha előkerül, akkor már látszik,hogy gyülekeznek a felhők, és be kellene fejezni, még mielőtt rendesen belevágnék, mert baj lesz belőle. Nem sértegetem, csak megemlítek neki valamit. Erre a reakció, hogy én bunkó vagyok, tele a töke, hogy folyton baszogatom, és olyan stílus kerül elő, hogy csak lesek, hogy ez hogy jön ide, csak valamit megjegyeztem. Pedig nem mondtam, hogy az anyja egy boszorkány, és a kotyvaléka ehetetlen, vagy hogy a sport, amit éppen zombiként bámul a tv-ben értelmetlen, és valami hasznosabb élvezetesebb dolgot is csinálhatnánk helyette. Ő mégis kiborul, hisztizik, csapkod, hadonászik, és indok nélkül támad, sőt már kezdi sértegetni és előhozni a mi hibáinkat és esetleges hobbijainkat. Na igen, ennyi elég, ilyenkor jön, hogy kapja a kabátját, és azzal a szöveggel, hogy szív egy kis friss levegőt elviharzik, aztán kis idő után visszajön, és úgy tesz, mintha mi se történt volna, esetleg leül mellénk a kanapéra, és mintha előbb valami gonosz klónjával történt volna az összeütközés értetlenül bámul ránk.

Na igen, de a kedvencem akkor is a kettesszámú. Ő az, aki már az összeszólalkozás előtt tudja, vesztett a meccs, és kivételesen nem neki van igaza. Hogy érinti? Hát persze, hogy szarul, hogy egy nővel szemben veszít, lehet ez még annál szarabbul érinti, mintha egy gyengébb pasi keményen lezúzná. Mi a reakció, közbevág, nehogy elmondhassuk az érveinket, és mivel nem tud érvelni, egy menekülés marad, a támadás és a vállrángatás, hogy persze, csináld, ahogy akarod, ez akkor is hülyeség, az egész úgy rossz, ahogy van. És ha meg mered kérdezni, hogy oké, ha rossz, akkor mondja el, mi nem működik, hogy a hiba, mivel nem tudná megmagyarázni, legyint, hogy képtelenség velünk bármit is megvitatni, fejezzük be az egészet, hiszen úgysincs igazunk. Persze, akkor bizonyítsa be, nem igaz? Ő elégedetten továbbsétál, hogy na, a vesztes csatát is az ő oldalára fordította, és meg magamban nevetek, hogy a kis lüke alulmaradt, és milyen gyerekesen kezelte a helyzetet.

Akkor akivel még volt dolgom, az hármasszámú. Uhh, még visszagondolni is szörnyű, ahogy tüntetőlegesen nem szól hozzám, elmegyünk napokon keresztül szótlanul egymás mellett, én nem kérek bocsánatot, mert már számtalanszor eljátszottuk, hogy beletörődtem, és azt mondtam, oké, bocsánat, holott abban az esetben tényleg nem én bántottam meg. De nem, most erős leszek, és nem hagyom, akármennyire is játssza a sértődöttet, nem fogok én odamenni, amikor megint nem én tehetek róla, és ő nem képes beismerni, hogy hibázott, holott a múltkor is elnézést kértem, sőt, még napokig engeszteltem, amiért megbántottam. Ő bezzeg mit csinál? Duzzog, ott sündörög mellettem, nem kerülne neki semmibe, hogy azt mondja, oké, bocsi, most én szúrtam el, én voltam a barom, hanem mintha elvárná, várja, mikor mondom, hogy oké, fejezzük be, sajnálom. Na egy frászt, akkor duzzogunk hetekig, amíg megint bele nem fáradok, és azt nem mondom, hogy elég, hagyja abba a duzzogást, elnézést. Mert én olyan barom vagyok, és nem tudom tovább nézni, amit csinál, ahogy makacsul azt mondja, azért sem, egy férfi sosem hibázik...hehe, na persze :P

Na igen, a lista elég hosszú, én meg nem fogok kis esszét írni, mert mindenki csak beleunna az olvasásba. De azért ennek érdemes lenne utánanézni, hogy miért hisztiznek a pasik is olyan alkalomszerűen minden hónapban...talán nekik is havi bajuk van? :D

Hülye picsa vagyok...

Ja, meglepő, de én már nem tudok meglepődni, eddig se változtam, remélem majd legközelebb okosabb leszek. De valahogy nem értem meg az embereket. Itt ez a jóképű adonisz, minden tökéletes, kívánni se lehet jobbat. Gondolom, na, végre valóra vált egy álmom. Erre jönnek a gondok, először azt mondja, úgy szeret, ahogy vagyok, így lettem neki teremtve, satöbbi-satöbbi. Aztán jönnek a finom sanda célzások, hogy jó lenne, ha erről leszoknék, azt meg egy kicsit hanyagolnám. Na, mondom oké, akkor ennyit még bevállalok, ennyi változás belefér részemről. Na de ez sem elég, vérszemet kap, előkapja a vésőt meg a kalapácsot, és elkezd átformálni a kénye-kedve szerint...és mi a végeredmény? Részemről teljes szétesés, oda az egyéniségem, mert annyira igyekszem, hogy valami másra hasonlítsak, hogy teljesen kifordulok önmagamból...és mi a válasz a másik részéről? Jah, hogy már nem vagyok ugyanolyan, mint amikor megismert, teljesen megváltozott, rám se ismer, és már nem vagyok annyira érdekes...egyszóval a nagy igyekezet, hogy megfeleljek pont az ellenkezőjét érte el, unalmassá váltam, és már nem kellek...ezt megszívtam...

Amúgy sosem értettem a pasikat, tökre kiismerhetetlenek, sose értem, most mi bajuk van. Ott van mondjuk az Egyeszámú, nevezzük így, ne nevén, mert még később magára ismer, és bedurcizik. Szóval egyesszámú folyton kiakad, hogy én miért nem tudok az a gyenge nő lenni, aki nem tud egyedül megállni a lábán, aki ennyire önálló akar lenni, nem fogad el segítséget, ha nehéz dolgot cipel, vagy megköszöni, ha kinyitják előtte az ajtót, csak furcsállja...hát, egyesszámú nem tudja, hogy az elődje, akit számszerűen nem kettesszámúnak kéne nevezni, de hát másodszor kerül említésre, szóval marad kettesszámú folyton adta a kemény csávót, aki szerint egy férfi ha érzékeny, az tutira buzi, aki nemcsak beelőzi a csajt az ajtóban, de el is felejti megfogni, amíg az bekullog mögötte, jah, és akinek még véletlenül se jut eszébe legalább megkérdezni, hogy segítsen-e. Nála a nő csak egy szériatartozék, kell neki, de nem igazán becsüli, mert mint mondja, ha lelép van helyette másik...na igen, és ennek a kapcsolatnak ki issza meg a levét? Naná, hogy egyesszámú, mert nem tudja elhinni és felfogni, hogy én megszoktam, hogy csak vagyok a pasi mellett és nem érti miért furcsállom, ha kedveskedik, és úriember módjára viselkedik, pedig az lenne a normális. És tudja, hogy azt fogom mondani, hagyjad csak, bírom, mégis megkérdezi újra meg újra, de én így szeretem, mert tudom, figyel rám, sőt, ha nem kérdezné, még én lennék kiakadva, hogy na, ő is kezd bunkó lenni. Na igen, mi nők, ember legyen a talpán, aki kiigazodik, mit is akarunk, de nyugi, ha néha finoman nyöszörgök, vagy gyengéden nekiütöm a zacskót a lábadnak, kérdezd, hogy segítsek? És közben meg se várva a választ, tessék elvenni a kezemből, mert úgyse fogom bevallani, hogy kell a segítség, elvégre nem így vagyok beprogramozva.

Na, de mi van, ha egyesszámú már nem bírja tovább, és azt mondja, elég, keres magának valami csajt, aki engedi, hogy mellette férfinak érezze magát, és a segítségnyújtások visszamondásával teljesen megsérti teljes férfi mivoltjában? Akkor rácsesztem, de nagyon, és szívhatom a fogam, hogy na, ilyen lehet, nem lesz több. Sebaj, aki hülye, az hülye, meg a hibáinkból tanulunk. Csak az a ciki, hogy ezek a normális-arrogáns pasik nem ritmikusan egymás után következnek, mert akkor tudnám, hogy most figyelj kiscsaj, jön a "szőke herceg"...