Itt vagyok megint és ma az online ismerkedés a téma. Már régóta nézegetem, hogy meg kéne próbálni, veszteni ne veszthet vele az ember, ha nem jön össze, akkor se látta a másik fél a képemet, nem fogom magam előtte beégetni ahogy tiszta idegen izgulva hebegve-habogva próbálok vele flörtölni. Nincs kép, nincs semmi, csak valami emailes elérhetőség, meg esetleg egy két adat magamról, de ha akarom, el is rejthetem, és azzal osztom csak meg, akivel én akarom. Szóval itt tartottam, megunva az egyedüllétet, folyton azt kérdezgettem magamtól, hol a hiba. Tutira bennem, mert nem hiszem, hogy másnak sikerül, mint valami pasimágnes vonzza magára a férfiegyedeket, és akkor megvilágosodott...ha tök negatív képet alakítottam ki magamról, akkor a környezetem is olyannak fog látni, mint ahogy én látom magamat, szóval első lépés, hogy feltuningoljam magam, önbizalmat szerezzek. Na igen, de hiába a barátok segítsége, meg a tippek és trükkök, az ember olyan érdekesen van összerakva, hogy az ismerősi segítő kezet nem mindig fogadja el, és ha egy idegen tanácsol neki valamit, azt jobban a fejébe veszi és jobban megfogadja. Hogy miért? Passz, én arra gondoltam, hogy egy barátról tudjuk,hogy ha az igazat is mondja a szemünkbe, mégis talán kicsit enyhébben mondja, mert segíteni akar, meg azt akarja, tisztában legyünk a dolgokkal, de meg se akar minket bántani. Egy idegen viszont ismeretlenül és köntörfalazás nélkül a szemünkbe mondja az igazat. Na igen, nekem egy ilyen kellett, nem egy kis rugdosás, hogy lépjek már valamit az ügyben hanem egy akkora ütés, ami kiveri a fejecskémből ezeket a pozitív mesébe illő idillikus képzelgéseket. És akkor nekiálltam keresgélni a neten, hátha találok valami érdekeset...és találtam is. Neveket és linkeket nem mondok, nem reklámozni akarok, csak elmesélni, hogyan is jutottam idáig. Szóval, rábukkantam egy oldalara, először beleolvastam, és majdnem ki is léptem, mondván, na megint találtam valami agymosó maszlagot, ami elkezdi prédikálni, hogy hogyan szedjünk fel egy pasit, meg a szokásos tippeket fogja felsorolni. De aztán megakadt a szemem pár dolgon, végigolvastam, és gondolva, ez csak egy hírlevél, nincs neki semmi tétje, regiztem. És csodák csodájára, másnap már ott is volt a postafiókomban az első lecke. Megnyitottam, beleolvastam, és egész érdekesnek találtam, sőt, olyan anyagot kaptam, ami nem csak a párkapcsolatok terén, hanem más élettereken is megállná a helyét. Szinte faltam a betűket, a sorokat, és mintha rólam írták volna, teljesen felocsúdtam, hogy micsoda világban éldegéltem ezidáig. Voltak tippek és trükkök, de ami a legjobban tetszett, hogy első tippje nem az volt, hogy nyomás, húzz minit és indulj pasizni, hanem azt tanácsolta, előbb tegyünk rendet magunkban. Naugye, ezt már én is kitaláltam, de itt legalább segítséget is kaptam, mivel érdemes próbálkozni, hogy ezt elérjem, és rájöttem, ez nem ciki, segítséget kérni, főleg mikor olvastam, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. És akkor leckéről leckére haladva eljutottam odáig, hogy ismerkedjek, és ne az legyen a fő cél, hogy egy embert megismerjek, hanem minél több emberrel lépjek kapcsolatba, hiszen ki biztosítja, hogy az első az igazi és legjobb, és az elutasításokat ne kudarcként éljem meg, hanem mosolyogva mondhassam, jöhet a következő. És így érkeztem el, hogy kéne valami oldalra beregizni, belekezdeni az ismerkedésbe újra, ha online is, de belekezdeni. Kezdetben megfordult már az eszemben, mielőtt felregiztem volna erre a hírleveles megerősítő "tanfolyamra", csak az első néhány oldal után megállapítottam, itt és így nem fogok találni senkit. De így utólag csak azt tudom kérdezni magamtól, mitől voltam ennyire biztos és határozott, hogy egyetlenegy jelöltet se fogok találni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése