Kérem a használati úkmutatót

A könyvesboltok polcain halomra sorakoznak párkapcsolatokról szóló könyvek: Kulcs a nőkhöz, kulcs a férfiakhoz, a sikeres pasizás/csajozás 10 alapszabálya, hogyan hozzd helyre szerelmi életedet és így tovább és így tovább. Annyi könyv, mint ugyanabban a témában, ugyanazt a kérdéscsoportot boncolgatva. Ez vagy azt jelenti, hogy ennyire használhatatlanok egytől egyig, és maga az író se tudja, mit is írjon, ami átfogó képet ad. És igen, itt a probléma. Elolvashatunk egy vagy több száz könyvet ezzel kapcsolatban, de alapszabályok és általános példákon kívül nem nagyon találunk személyre szabott tanácsokat. Képzeljük csak el, milyen lenne egy modern randi úgy, hogy mindenkinek személyre szabott saját használati útmutatója van, benne minden, mintha csak valami elektronikai eszközt vennénk. Miért ne, elég tárgyilagosan hangzik, és bevallom több mint utópisztikus az elképzelés, de miért ne, nem tartom lehetetlennek. Mint amikor a mosógépet megvesszük és kicsomagoljuk nem mindenki olyan született zseni, hogy minden gombnak és jelnek ismeri a funkcióját. Ilyenkor előkerül a dobozból a mellékelt kiskönyv, és kezdhetjük lapozni, megismerve egyre jobban az adott terméket. 

És milyen lenne ez emberi formában? Fel lenne tüntetve a gyártási hely és idő, akarom mondani születési hely és idő. Hogy az illetőnek milyen betegségei vannak, itt nem az náthára gondolok, milyen allergiái vannak. Ez a bevezető, az általános tudnivalókkal egy részben foglalna helyet. Ez után következhetnének a személyesebb leírások, mik a hobbik, miket szeret és miket nem, kedvenc hely, szín, étel, ital, szórakozás, és egy kis szótár a végén a személyes jelek és jelölések értelmezéséhez. Hiszen ha alapul veszünk alap mondatokat, mint például a "Hagyd csak, megy egyedül", mennyiszer halljuk, de van, aki tényleg boldogul egyedül, más meg nem mer segítséget kérni, de amikor ezt a mondatot kiejti a száján teljes szívből kívánja, bárcsak a másik ettől eltekintve segítene neki. Igen, tudom, furák vagyunk mi nők, miért nem mondjuk meg köntörfalazás nélkül mit is akarunk? Mert szeretünk irányítani, de igyekszünk ezt néha olyan burkolt formában tenni, hogy a másik ne kezdje magát alárendelt szerepben érezni. Mert ki az, aki szereti, ha folyton rendre utasítják, mindig megmondják, mit hogyan tegyen? Nem sokan, az biztos. És ha egy nő túl sokat kér, ezt csináljad, jól esne, ha megmasszíroznád a vállamat, vigyél el nyaralni, menjünk el wellnessbe, vigyél végre vacsorázni, jó lenne ha elmosogatnál néha magad után és sorolhatnám órákig akkor se jutnék a lehetséges kérések végére. A pasikkal amúgy semmi bajom, imádom őket, olyanok, mint a gyerekek, akik gyengédségre, gyámolításra szeretetre és meleg kis családi fészekre vágynak. De ha szegényeket folyton utasítgatjuk, és bombázzuk vágyainkkal, kéréseinkkel hamarosan besokall. A másik véglet, ha semmit sem kérünk, csak folyton utalgatunk, ilyenkor a "nézzd", "szerinted nem kéne" és a "mit szólnál hozzá" típusú fejtegetések következnek. Mind a kettőnek az a vége, hogy a pasi vagy a folytonos utasítgatásba fárad bele, hogy az örökös tanácstalanságba, hogy mit is akar valójában a nő. Meg kell keresni azt a bizonyos arany középutat, nehéz feladat, de szerintem nem lehetetlen.
Egy ilyen személyes használati útmutató segítene sok kérdésben, sok helyzetben. Meg akar miket lepni a párunk, ismer, mégis tanácstalan, mit tegyen? Egyszerű lenne, felcsapja a kiskönyvet, megkeresi a lehetséges örömforrásokat és sokkal nagyobb valószínűséggel találja el a megfelelő ajándékot.

Valójában ha belegondolunk ilyen jellegű kategorizálás már létezik régóta, ilyenekkel számtalanszor találkozhatunk különböző társkereső oldalakon. Hiszen elkérnek tőlünk alap adatokat, mint a kor, nem, lakhely, szem és haj szín, testalkat. Eddig teljesen olyan, mint egy általános leírás az "adott termékről". Ezt követik a jól ismert további kérdések, a hobbik, szabadidős tevékenységek, beszélt nyelvek és elvégzett iskolák, mintha csak a technikai adatokat, és a meglévő funkciókat sorolnánk fel. Ugye milyen félelmetes, hogy ezeken a társkeresőkön már ott van a regisztrálók kicsi leírása és jellemzése? Na jó, nem a tényleges "gyári" információk, mert a pasik csalnak néhány centit a magasságnál, és a testalkattal, a nők meg a korukat és a súlyukat "szépítik". Igen, ez nem is kétség, hogy a társkereső oldalakon olyanok, mint egy húspiac, minél jobb az ajánlás és az évjárat, annál nagyobb valószínűséggel kel el valaki. Nagyon kevés ember van, aki hosszabb távra tervez, szeretne komoly és normális kapcsolatot kialakítani valakivel. De többnyire a rövidebb alkalmi partnert keresők vannak túlsúlyban. Nemegy nőnél láttam, hogy hosszú kapcsolatra keresett társat, de olyan csipke fehérneműben fetrengett az ágyon, hogy mindene látszott és kinn volt, kivéve a papucsban rejtőzködő lábfejeket, hogy még egy profi pornós is elbújhatott mellette. 

De megint elkanyarodtam, a társkeresők szépségeiről majd máskor, most a rejtélyességen van a hangsúly. Én is eléggé tanácstalan vagyok, és bevallom, nem csak a nőkről kéne ilyen személyre szabott útmutatót készíteni. A pasikról is érdemes lenne. Hányszor volta úgy, hogy nem tudtam, hogy a adott esetben az adott ember hogy reagál. Van, aki azt mondja, vezess, mondd el bátran, mit akarsz, mert ha nem mondom el, nem tud örömet okozni. És van a másik véglet, aki azt szereti, ha folyton jelzéseket kap, és imádja megfejteni a rejtvényeket. Ő az, akinek ha kerekperec elmondom,mit szeretnék, felmérgesedik, mert úgy hiszi a nyíltságom oka az, hogy nem találom elég kreatívnak, hogy kitalálja a dolgokat. Úgyhogy igen, ember legyen a talpán, aki ezekből az általánosítós könyvekből az adott nőt vagy férfit meg tudja teljes mértékben érteni, hiszen még annak is nehezen megy, aki már több éve ismeri a másikat.

Amúgy nem akarom leszólni ezeket az irományokat, én se vagyok a világ legjobb párterapeutája, hogy ránézek valakire, és máris mondom, mi a panasz. Ezekben a könyvekben vesz egy alap példát, és azt elemezgeti. Aki olvassa és megfogadja vagy beválik, vagy nem, fifti-fifti az esélye. De azért valljuk be, vannak néha elé bugyuta megfogalmazások,meg megközelítések. A kedvenceim a különböző tesztek, amikor van 4 válaszlehetőség, és az adott kérdésnél mi illik rád. Nem egyszer voltam úgy, hogy egyik válasz sem passzolt rám, és néztem, ilyenkor mi van, mert így már tuti nem lesz megfelelő a kiértékelés. Az se semmi, amikor a válaszokkal teljesen ellentétes képet festenek le rólunk a teszt írói.

Úgyhogy ha valakinek gondjai vannak, a legjobb megoldás mindig a személyes megbeszélés. Egy könyv nem ismer minket, sem a partnerünket, így nem nagy a valószínűsége, hogy az aktuális problémánkra a megfelelő választ kapjuk. Szerintem sokkal egyszerűbb, ha leülünk, és megbeszéljük a másikkal először, mintha veszünk egy könyvet, és elkezdjük pontról pontra követni, lehet, hogy beválik, de az is lehet, hogy a mi pasinknál ezek a trükkök nem fognak bejönni. Gondoljunk itt Shally esetére a Házi nyusziból. A lány képben van, mit akarnak a pasik, és egyszer csak találkozik Oliverrel. Bevet nála minden praktikát, csatornagőz fölé állás, folyton pajkos és szexis kifejezések és szavak használata, majd a végén elköszön, mondván egy másik randija van, mert ahogy ő is és sok más nő is tudja, a pasinak mindig az a "játékszer" kell, ami a másiknak. Más már ugrana, de Oliverre ezek nem hatnak, rá nem jellemzőek a tipikus leírások, sőt, pont ellenkező hatást váltanak be.

Úgyhogy nincs mit tenni, senkihez nem jár születésekor saját leírás. Meg ha járna, elég vastag kiadás lenne, sok üres kitöltésre váró és utólag pótolható résszel, mert az ember folyton fejlődik, változik, mindig frissíteni kell. Lenne előnye, nem mondom, mennyivel egyszerűbb lenne pasit fogni, meg becsajozni. De nekem még a régi módszer a nyerő, amikor a másikat meg kell ismerni, a pasinak hódítani kell, a nőnek meg mindig csininek, fessnek és frissnek lennie, hagyni és tenni is érte, hogy meghódítsák. Igaz, kevesebb vita, veszekedés és félreértés lenne, de ezek nélkül unalmasabb lenne a dolog, mindig csak a szép és jó egy idő után egyhangú lenne. Meg milyen szép is az, amikor örökharag, összekapunk, kerülgetjük egymást, de mégis egyszer csak eltörik a tűrés határa, valamelyik, vagy egyszerre mindkét fél feladja a büszkeségét, és újra összebújva ölelkeznek a kanapén, sűrűn elnézést kérni, szabadkozni, bocsánatért esedezni. Nincs is annál jobb, mint egy vita után kibékülni, bólintani, hogy te is feszültebb vagy egy kicsit, a másik is fáradt, és lényegében mindenkinek igaza volt.

Megkönnyítené a dolgunkat, de akkor eltűnne a felfedezés izgalma, a rejtvények kitalálása és a másik megismerése...jó lenne, de ha belegondolok, hogy minden pasi egy újabb könyvet jelentene, inkább kihagyom, inkább felfedezem őket, és idővel kitapogatom a gyenge pontokat, a hibákat és az előnyöket, minthogy egy regény hosszúságú könyv után mondjak véleményt az illetőről.

Love is in the air...avagy óda a szerelemhez

Szerelem, szerelem, ha elkaptam, az ellenszerét nem is keresem. Úgy gondoltam, ez egy olyan nagyszerű dolog, amit nem elég az év egyetlen napján, méghozzá tél végén megünnepelni. A szerelem minden napja, minden órája, sőt minden tized- és századmásodperce ünnepelendő, hogy van kit szeretni, és van, aki minket szeret. Egy kölcsönös odaadás ez, amikor a mágnes északi és déli pólusa összetalálkozik, és oly erősen összefonódnak, hogy szinte szétszakíthatatlanok. Most nem kívánok a negatívumokra kitérni, hogy ha elmúlik a rózsaszín köd, és felleljük a másik hibáit, vagy együtt maradunk, vagy rájövünk, nem ő a nagy Ő, és továbblépünk. Most, ahogy a cím is mutatja, a szerelmet akarom magasztalni, ezt a csodálatos érzést, aminél szebbet talán még sosem hordott hátán a Föld, ami édes ízével megrészegíti az embert és elveszi teljesen az eszét. Leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor a gyerek betér az édességboltba, és az eladó megengedi, hogy valamit ajándék gyanánt válasszon. A gyerek szíve ilyenkor egyre hevesebben kalapál, szeme rohan ide-oda a nagy kínálaton, nem is tudja, hogy a karamellát vigye, vagy a szájban oly selymesen olvadó málnacukrot fogadja el. És igen, mint ahogy nincs két egyforma falat csokoládé sem, úgy két egyforma szerelem sincs. Mindegyikben van valami, ami édes és krémes, ami miközben elolvad a szánkban lágy ízével kényeztet és selymes könnyedségével bomlik ezernyi meg ezernyi apró darabra a szánkban. Olyan ez, mint amikor az iskolai szalagavatóra keressük a megfelelő darabot. tanácstalanok vagyunk, vajon mi állna a legjobban, mit is akarunk valójában, és akkor egyszer csak a nagy keresgélésben amikor előrébb toljuk az előző vállfán lógó darabot, megpillantjuk az Igazit. Na jó, talán a hasonlat nem a legtalálóbb, mert ott vannak a véletlen szerelmek, amikor az ember nem válogat, hanem belebotlik. Amikor a megszokott úton hazafelé belebotlik egy titokzatos idegenbe, és mintha valaki megpörgetné a földgömböt, kiszalad a lábunk alól a talaj, le se merjük venni a tekintetünket róla, nehogy elmulasszuk, vagy mereven bámulunk, nehogy egy újabb pislantás után eltűnjön örökre szemünk elől.

A szerelem vak, így volt, van és lesz is mindig. Ismeri mindenki ezt a mondást, minden nyelven megtalálhatjuk, mivel örökérvényű világjelenségről van szó. Vakká tesz minket, de őszintén, ki akarja látni a teljes világot, amikor a szerelemtől párjával is alig tud betelni? Amikor minden apró rezdülését figyeli,nehogy lemaradjon valami érdekesről, fontosról. Ilyenkor nem érdekel senkit, mi van a mellettünk lévő kirakatban, mit történik körülöttünk. Mintha a teljes látótér helyett kapnánk egy kicsi csövet, hogy azon át szemléljük a dolgokat. A rózsaszín felhőben lebegünk, úgy érezzük, ez a mennyország, szárnyalunk a boldogságtól.

Aki szerelmes, nem lát, nem hall. Vigyázni kell, mert annyira kizökkenti az embert, hogy képes teljesen megőrjíteni, elvenni józanságát, függőséget okozni. Mint a pálinka az alkoholistának, ha egy percig sincs velünk, máris hiányzik, rosszul vagyunk a tudattól, hogy nincs velünk. Az eszünk folyton csak felé kalandozik, nem eszünk, nem iszunk jóformán, mert egész nap csak róla álmodozunk, felelevenítjük az elmúlt napokat, azt a vele történt első csókot, az illatát, gondolatban elmerülünk szeme kékségében, vagy mosolya fehérségében. Függővé tesz, mert ha nincs velünk, nehezen bírjuk ki nélküle, és leszokni az együtt töltött percekről szinte nem lehet...meg ki akar egyedül lenni, amikor végre van valaki, akivel egy húron pendülünk, aki úgy szeret minket, ahogy vagyunk,és akit mi is úgy szeretünk, ahogy van? Amikor ki kell használni minden percet, felfedezni együtt a világot, hiszen több szem többet lát, és ilyenkor más a világ. Aki szerelmes, csak a jót és szépet érzékeli, optimista, magabiztos, és kicsattan az örömtől. További ismertetőjele a gondolkodás teljes vagy részleges leállása, az ösztönszerű cselekvés, az álmodozó arckifejezés és a fülig érő száj. Nyomokban szívecskés medálokat vagy karkötőket is tartalmaz. A szerelem ragályos, mint a  nátha, fertőző, és egyszerre több embert dönt ágynak. Viszont ha eltalál minket Ámor nyila, nem futunk a patikába az ellenszerért, inkább otthon szenvedünk, ha nincs velünk, és megvárjuk, amíg a lappangási idő után ledönt minket teljesen a lábunkról. Kézről kézre és szájról szájra terjed, nem kímél fiatalt és időset, nem ismer lehetetlent és határokat, nem ismer tradíciókat és kulturális, műveltségi és rangi különbségeke. Aki egyszer elkapta, vagy sajnos hamar kigyógyul belőle, vagy élete végéig szüksége van kedvesére, az egyetlen ellenszerre. Viszont aki kigyógyult, félhet, retteghet, hogy újra elkapja, hogy jön a rejtélyes idegen, és Ámor ismét céloz, lő és talál.

Szerelem, te, ki megint a tavasz beköszöntével ismét hangosan zenged a boldogság zenéjét, te, ki megédesíted az emberek mindennapjait, elfeledteted velük bánatukat, gondjaikat, harmóniát és vidámságot hozol az emberek közé, terjedj, és hódítson meg küldöncöd nyila még több szívet...és ne felejts el engem se megtalálni.

Home alone...

Megint eltelt egy nap, és megint volt időm sétálni...és megint eszembe jutott valami. Kezdem egyre jobban úgy érezni, hogy velem van a baj. Eddig ahány kapcsolatom volt, sose sikerült túl jól. Mondták sokszor, hogy túl sokat várok, hogy egy kicsit álomvilágszerű az elképzelése, és sok az elvárásom, adja le belőlük, mert így nem fogok pasit találni. Elmondom, mit is várok, hátha tényleg velem van a gond, és ki kell hagynom bár dolgot a listáról.

Szóval, nem rangsorolom, mi a legfontosabb meg ilyenek, mert mindenből kell egy kevés, nem lehet azt mondani, hogy 23%-ban legyen kedves, 42%-ban ápolt, stb. Én mindig is úgy képzeltem el, hogy ez az egész a véletlen műve. Lehet az a baj, hogy a sok romantikus filmtől elromlottam, és túl romantikus lettem. De szerintem nincs is annál romantikusabb, mint amikor két ember a sorstól vezérelve egymásba botlik. Fellöknek az utcán, kipotyog a kezemből a cucc, és ő segít összeszedni, majd a nagy szedegetésben egyszer csak összeér a kezünk, és egy pillanatra mélyen egymás szemébe nézünk. Vagy ha nem az utcán, akkor a melóhelyen, amikor nagy papírköteggel a kezemben sietek egyik helyről a másik, és ő is siet, és véletlenül belém jön. Nemrég láttam egy filmet, és az is a véletlenekről szólt. Szerintem van benne valami, hogy mindenkinek teremtettek valami, igaz, hogy több mint 6 milliárd ember él a Földön, de meg van írva, hogy a nekünk teremtett férfi egyszer csak felbukkanjon, és belénk botoljon. Így külsőre nem tudnám megmondani, meg nem is akarok így skatulyázni, lehet, azt mondom, a zsánerem egy magas, jóképű sötétszőke pasi, akinek elmerülhetek a gesztenyebarna szemeiben. Aztán lehet, hogy egy teljesen más kinézetű pasival hoz össze a sors. Nem azt mondom, hogy a külső nem számít, csakis a belső. Aki ilyet mond, nem gondolja komolyan. Mármint ez szerintem olyan, mint amikor elmegy egy jóképű srác mellettünk, és rámosolygunk, a szívünk hevesen kezd dobogni, az arcunk kipirul, és szívünk szerint utánamennénk, és leszólítanánk. De ilyenkor végigszalad az a két ronda kérdés, egyszer, hogy lehet, van barátnője, nem tudhatom, másodszor, persze, pont egy ilyen klassz pasi szóba állna velünk és egy ilyen csajt akar, mint mi. Szóval aki azt mondja, hogy a külső nem számít semmit, egy kicsit nekem úgy hat, mintha az illető megelégedne bárkivel, akárhogy néz ki, csak legyen valakije, a külsőt nem figyeli, mert annyira nincs jóban magával, hogy örül már annak is, ha valaki leszólítja, és járni akar vele. Meg ez a külsős dolog, mindenkinek más a szép, a csúnya, az előnytelen és az eszményi. Ezek olyan fogalmak, amiket baromi jól definiálnak a szótárak,de egységesen nem lehet a gyakorlatban alkalmazni. Valakinek a pocakos alak jön be, másnál csak a kemény bicepsz és tricepsz számít. Van, aki szereti a szétálló, nagy füleket, másnak a pici pisze orr a nyerő. Szóval, ha én azt mondanám, hogy a nagy, meleg gesztenyebarna szem, a kócos, de mégis rendezetten ható szőke fürtök vannak előnyben, szeretem az arányos kicsit szétálló normál méretű füleket, és a pisze nózit. Oké, de lehet, hogy külsőre minden stimmel,mégis a belsője olyan ad, ami mellőzendő. Hiába felel meg a külső követelményeknek, mégis egy arrogáns seggfej, aki folyton ideges, ingerlékeny, vagy többször részeg, mint józan. Ilyenkor meg cseszhetem a külsőt, ha a belsőjét ki nem állhatom. A legjobb meghatározás a "művész" típus lenne. Ez érdekes egyébként, mert ez a művész típus nagyon sok nőnek bejön. A lezser külső, amikor egymáshoz nem illő színeket és ruhadarabokat úgy állít össze magán, hogy az egyéni stílusról és a szokatlan összeállítás ellenére mégis összhangban van. Vagy félhosszú hajat növeszt,amit lazán lófarokba fonva vagy összekötve hord, vagy rövidebbre vágatva hordja. Vastag keretes szemüveg, ami már nem "trendi", mégis rajta nagyon jól áll, teljesen az egyénisége. Az ilyen művészekben egyet szeretek nagyon, az egyéniséget, és hogy ezt a személyes stílust fel is vállalják büszkén. Öltözékük inkább a régebbi korokéhoz hasonló, nem olyan, mint a mostani modern, hogy az a divat, ha kilóg az alsó gumija a gatyából, ha a cipőt nem kötjük be, hanem csak belebújunk, és lötyög a lábunkon, hogy a fiúk olyan neonrózsaszín cuccot viselnek, ami még egy lányon is sok lenne. Nincs vele gondom, mert van pasi, akinek a halvány rózsaszín és barackszín baromi jól áll, de van az a bizonyos pink, ami elég durva tud lenni nagy mennyiségben egy férfin. Na, de vissza a művész lélekhez. Ő az, aki elég romantikus, sajnos van, aki túlzottan is, de ez az a férfi, aki még hisz a trubadúrköltészetben, meg szerenádot adni egy lánynak. Lehet ilyenkor mindenki azt mondja, ez a Rómeó és Júlia cucc már lejárt lemez, de szerintem még mindig meg tudja hatni egy lányt, ha egy férfi az ablaka alatt énekel, még ha hamisan énekli is ki az akkordokat, nekünk mégis zene füleinknek. 

Nem elhanyagolható, ha egy pasinak van humora, és nem csak mesélni tudja a viccesebbnél viccesebb sztorikat, de érti is a tréfát. Volt részem már abban, amikor valami tréfásat mondtam, és a srác nézett rám, olyan savanyú arccal, mit akivel citromot nyalattak. Vagy a másik véglet, amikor mesél valami viccet, és röhög rajta, azt gondolva, mekkora poén volt, a többiek meg zavartan összenéznek, és erőltetett nevetéssel reagálnak.

Másik elengedhetetlen tulajdonság nem más, mint az ápoltság. Igenis, azért mert pasi, adjon magára. Nem azt mondom, hogy kéthavonta járjon kozmetikushoz, meg manikűröztessen, de legyen ápolt, ami csinossá teszi. Itt azt értem, hogy az előző napi zoknit ne vegye fel másnap, miután megszagolva megállapította, ez még megteszi. Ne vegye fel megint a beleizzadt, bagószagú és piaszagú pólóját egy átmulatott éjszaka után, hanem landoljon az a póló a szennyeskosárban. És itt a pasis ápoltságnál egy érdekes tévhit, amit nem tudtam soha hova tenni. Ha egy pasi elmegy a fodrászhoz évente többször, vagy eljár a kozmetikushoz, illetve pedikűröztet, máris túl nőiesnek, vagy buzinak könyvelik el. Ezt sose értettem, miért jobb, ha a haja lóboncként hullik a vállára, vagy ha az arca tiszta ragya, vagy a körmei piszkosak. Szerintem ez nem buzis szokás, na, jó, nem kell elsokallni, de ha elmegy évente kétszer, az szerintem az ápoltságra utal. Hogy odafigyel a külsejére, hogy az arca tiszta legyen, a körmei szépek és tiszták, a haja pedig rendezett. Ha meg szájszagú és büdös a szája, előbb adok neki egy rágót, mint egy csókot. Lehet, hogy ez most rondán hangzik, hogy milyen finnyás vagyok, és mennyi rigolyám van, de azt mondom, én is odafigyelek magamra, hogy mindig tiszta, rendezett és csinos legyek, és ezt a másiktól is elvárom. 

Ami még fontos a számomra, a hűség. Jujj, egy ijesztő szó, ami már sokak szótárából hiányzik.  Ez az a szó, ami nem csak egy elcsépelt baromság. Nem csak azért gondolom, mert nő vagyok, de a bigámia nem nálunk szokás, és aki a nőjének tart, annak csak én vagyok, és ő meg csak az enyém. Ne legyen ez egyoldalú, hogy ő fél lábbal mindig egy másik nő ágyában van, amikor megcsókol, az előző esti nőcske jut eszébe. Ha elkötelezem valaki mellett magam, és se kukucskálok kifelé, hogy hátha akad valami jobb falat a piacon, majd ha talál, bele is kóstol. Ezzel csak egy a baj, aki azt mondja, hogy csak egyszer történt, és többször nem fordul elő. Ez olyan, mint bármi, ami függőséget okoz, ha egyszer belekóstol az ember, nehéz abbahagyni, megválni tőle. Aki egyszer megtette, az megteszi még egyszer, ha a párja megbocsátott neki,már csak azért is, hogy megnézze, meddig tűr a másik, és meddig feszíthető a húr. És ilyenkor arra hivatkozik, hogy az ösztön, meg ez egy veleszületett dolog, a férfi mindig is vadászott, és ez a vérében van. Csak anno az ősök nem ilyen husikákra vadásztak.

Humor, ápoltság, hűség. Ezzel a 3 legalapvetőbb és legfontosabb feltétel megvan. Vannak még továbbá a mértékkel igyon kategória, mert senki nem szeret egy csaprészeg pasasért menni az éj közepén, és a vállán hazarángatni. Itt van még a rendmánia. Nem kell, hogy minden edény elmosson, miután végzett az evéssel, vagy mindennap porszívózza ki a lakást. Kezdetnek már az is megteszi, ha a szennyes bekerül a kosárba, vagy ha olykor besegít a házimunkába, például ha halomban áll a mosatlan, felajánlja, hogy besegít, és vállalja, hogy eltörölgetni őket. Értékelem, ha ki meri mutatni az érzéseit. Nem szeretem azt a felfogást, miszerint egy férfinak mindig erősnek és keménynek kell lennie,egy nő meg folyton elérzékenyül. Nem azt mondom, hogy egy szerelmes film végére egy kazal papírzsepit fújjon össze. De egy kicsit legyen gyengéd, és merjen sírni, az a pár könnycsepp nem fogja kevesebbnek feltüntetni a szemünkben. Lássuk, mi van még? Á, meg is van, az életöröm, és az életcél. Nem rossz, ha valaki az élj a mának dolgot követi, sőt, főiskolás és egyetemi évek között ez a legszebb időszak. A hajnalig tartó bulik, lerészegedések a haverokkal, majd a másnapi macskajaj a szörnyű fejfájás, és a sok másnaposság. Ilyenkor fiatal az ember, tapasztalatokat gyűjt, még csak nemrég került ki a középsuliból, alig esett le a seggéről a tojáshéj, és még csak az első szárnypróbálgatásokat teszi a nagy betűs életben. Ilyenkor még lehet finomítani a mi leszel, ha nagy leszel kérdés válaszán, ha nem tetszik a téma, vagy már nem érdekel, változtathatunk rajta, hogy mivel teljenek a későbbi munkás éveink. De az, aki céltalanul tengeti az életét, azt se tudja, mi lesz vele másnap, nincsenek tervei, céljai nemhogy segíteni nem fog minket a későbbiekben, de még visszahúzó erőként is hathat, hogy céljainkat elérjük. Az életvidámságot meg úgy érzem, nem kell megmagyaráznom. Ki szeret egy olyan emberrel beszélgetni, aki csupa gúny, és irónia. Akinek baj, ha besüt a hold az ablakon, ha süt a nap, ha csiripelnek a madarak. Aki fejfájást kap a gyerekzsivajtól, még fel se szállt egy teli járműre, másik panaszkodik, mennyien vannak már megint. Ha sok időt vagyunk együtt ilyen negatív pasival, egy idő után vagy beleőrülünk, hogy sose tudunk a kedvében járni, mert mi mindig fel akarjuk vidítani, mosolyogni látni, de sose sikerül. A másik hátrány, hogy mi is hozzá idomulhatunk egy idő után, hiszen a környezet befolyásolja, és nagy hatást gyakorol arra, hogy milyenek vagyunk. És valljuk be, aki előtte rózsaszínben látta a világot, és egy idő után már a madárcsicsergés is zavarja, és már alig tud valaminek is örülni.

Hát igen, pasik. Ez az a szó, amit bármilyen hangsúllyal elláthatunk, és más-más jelentést nyer, ámulat, rajongás, csalódás, beletörődést, és így tovább, nem is tudnám mind leírni, nincs annyi hely. De egy tuti, úgy, ahogy a mondás tartja, férfiak, nem tudnak nő nélkül meglenni, sokszor ránk is igaz. Vannak olyan pillanatok, amikor kell egy erős kéz, ami átölel és megvéd minket, kell, hogy biztonságban tudjuk magunkat, hogy tudjunk valakire támaszkodni.Úgyhogy rossz tulajdonságok ide, vagy oda, szeretjük őket minden apróbb hibájukkal, ahogy ők is minket. És én se panaszkodok, de most már tényleg jöhetne az a bizonyos Igazi, ha nem is fehér lovon, hát fehér buszon, mert elkélne végre az a bizonyos erős védelmező támasz, és hogy valakit tudjak teljes odaadással és szívből szeretni, anélkül hogy a lehetséges csalódásoktól tartanék.

Ciki, nem ciki?

Nem is tudom, hogy lehet erről a dologról beszélni. Nem egy helyen indítottak közvélemény-kutatást az elmúlt időben, hogy ki mikor vesztette el a szüzességét. És ilyenkor persze nyílt utcán ugranak nekünk az emberek, és egy gyors szia után, ha azt mondod, oké, segítek, egy-két kérdés erejéig ráérek, megkérdezi, hány évesen estél túl rajta. Aki túl korán, az vörösödve mondja meg a számot, vagy kitolja pár évvel, elvégre a másik úgyse tudja a helyes megfejtést, valaki büszkén, hogy 16-17 évesen, és van, aki zavartan mond egy számot, és tovább áll. Ciki, vagy nem ciki, ez tényleg érdekes dolog. Aki még 20 évesen is szűz, mindenki azt kérdezgeti, mi bajod, miért nem voltál még pasival/csajjal? Vagy az ellenkező neműekért vagy oda? És záporoznak a kínosabbnál kínosabb kérdések, te pedig hebegve-habogva próbálsz válaszolgatni rájuk, vagy minél gyorsabban kibújni, és témát változtatni. Ilyenkor sose értem az embereket, miért vannak így kiakadva ezen. Ha valaki már 12-13 évesen élt szexuális életet, arra azt mondjuk, kicsit elsietted, nem? Meg hogy még gyerek volt, érdeklődött a téma iránt, még nem tudta teljesen, mire is vállalkozik. De ha elmúltál 20, és még mindig nem volt benne részed, mindenki leszól, beszól, és megjegyzéseket tesz. Kérdem én, miért olyan nagy "bűn" ez? Szerintem ez legyen mindenkinek a saját személyes dolga, eldönteni, mikor fekszik le valakivel. Ha nem szeretjük a másikat, csak azért akarunk rajta túlesni, mert már mindenki túl van az elsőn, és én is beállhassak a sorba, és azt mondhassam, már én se vagyok szűz, semmi értelme. Ha valaki várja az igazit, és azt mondja, igenis, azzal akarom átélni legelőször, akit szeretek, akinek oda tudom magam adni teljes mértékben, az a legjobb megoldás. Amikor nincsenek gátlások a másik előtt, amikor már az első alkalomnál is tudja mindkét fél, mire vágyhat a másik. Főleg, mivel az első élmény lesz a legmeghatározóbb a későbbi nemi életben. Ha a legelsőt egy pattanásos kamasszal éltük meg, aki még magát is alig ismerte, nem tudta rendesen irányítani a dolgokat, és próbálkozott, de leginkább bénázott, később is kétségekkel fog mindet eltölteni. Főleg, ha a szobában titokban, úgy, hogy senki meg ne hallja, minden nesznél az ember megijed, megrezzen, nem tud rendesen ellazulni, és ilyenkor okoz a másiknak akaratlanul a legtöbb fájdalmat. És amilyen az ember, a negatív dolgok mélyebben belevésődnek az agyába, és csak sok pozitív hatás tudja feletteni, elhalványítani az első próbálkozások kudarcait. Ilyenkor meg lehetünk rá büszkék, hogy túl vagyunk rajta, de lehet fele annyit se ér, mintha felnőtt fejjel, érettebben, és úgy állnánk a dolgokhoz, hogy tudjuk, mit is akarunk igazán.

Meg valljuk be, kevesen annyira érettek, hogy 13-14 évesen belevágjanak a szexbe. Nem irigylem őket, félreértés ne essék, csak ha belegondolok, nekem ennyi idősen egy dologban kellett jól teljesíteni, a tanulásban. Foglalkoztattak a pasik, kit nem, de nem olyan szinten, hogy hemperegjek velük. Érettnek érett voltam, de tudtam, ebbe még korai belevágni. A másik, hogy minek elsietni? Ha követjük a felgyorsult ütemet, és mindent kiélvezünk akkor, amikor a divat és a korunkbeliek diktálják, már 30 éves korunkra kiélt, életunt ember lesz belőlünk, mert már nem marad sok olyan dolog, amit ki kéne próbálni. Megvolt a szex, sőt, már az egész Káma Szútra többször is végig lett próbálva, a szex már unalmas. Kibuliztuk magunkat, megvoltak az ereszd-el-a-hajam partik, annyiszor voltunk részegek, hogy már azt se tudjuk, mikor voltunk igazából józanok. Minden olyan dolgot megcsináltunk, amit ilyenkor még csiszolgat az ember, vagy már jól megy, csak még finomít egy kicsit, javítgat, fejleszt.

A másik, amit még ésszerűnek tartok, hogy ilyenkor a legtöbb tini csak lázadásból fekszik le valakivel. olvastam a magazinban pár tippet vagy láttam a tv-ben, kíváncsi vagyok, ki kéne próbálni. A fiúk hiába érettek nemileg, de szellemileg még nincs meg az a bizonyos színvonal - itt tisztelet a kivételnek, aki a korától eltérően érettebben gondolkodik, és nem lehülyézni akartam a pasikat, csak későn érőknek,de ezt biosz órán is tanítják :). A kérdés foglalkoztatja őket, már valamennyire megismerték magukat, mi hogyan működik, de nőt eddig csak pornóban vagy magazinban láttak. És akkor egyszer csak ott van előttük egy húsvér nő. Szerencsétlenek persze hogy a haveroktól hallottak, és a tvben látottak meg újságban olvasottak alapján próbálkoznak, és nem a várt módon sül el a dolog. Le vannak lombozódva, hogy mennyit készültek erre az estére, hogy majd megmutatják, micsoda férfiak, és felsültek, vagy hamarabb elsültek. A lány is magát okolja, biztos ő is rosszul csinált valamit, ne zárták be azt a bizonyos 50 vagy 70 fokos szöget, ahogy az újságban írták. Kicsit megijedt a látványtól, görcsölt, izgult, mert ez az első alkalom, és annyira görcsölt, hogy nem tudott ellazulni. Főleg az a rossz, hogy ezt otthon fejben mindeni eljátszotta már, különböző alternatívákkal, többször is lepörgette fejben, mit hogyan, és mikor. De élesben máshogy ment minden, és ez elszomorítja.

Persze aki később vág neki, az sem garantálja, hogy a legtutibb lesz az első alkalomkor. De azért egy 20-as emberke már jobban ismeri a dolgokat, a növekedési folyamat megállt és minden elérte a végleges méretét és formáját. Az ember többször volt már egyedül, és tapintott rá a dolgok lényegére, többször és mélyebben ismerkedett magával, jobban is tudja, mit is akar valójában.

Na, nagy csavart írtam le megint, azt látom, főleg, hogy eltértem a tárgytól, hogy miért ciki, ha valaki még a 20-as éveiben is szűz? Ciki, nem ciki? Nyitott kérdés marad, amit mindenki maga dönt el, de én személy szerint akkor is azt mondom, ilyenért nem kell megvetni, vagy kiröhögni a másikat, ha még nem érzi magát készen a dolgokra, nem baj. Ez legyen mindenkinek a saját dolga, és ha legközelebb ilyen kérdés elé kerül, had mondhassa, hogy igen, még 24, vagy 26 éves, és mindig szűz, ne keljen elvörösödve hebegnie-habognia valamit. Mert szerintem nem ez a ciki, hanem aki ezért valakit leminősít, és kellemetlen helyzetbe hozza a másikat.

Ti mit gondoltok róla?