Jó kis cím, igaz? Egyből megakad rajta a szem, mi az, hogy hisztis pasik. Elvégre keveset halljuk, hogy na, már megint hisztizik a csávó, mindig a csaj csapja ki a biztosítékot, mert most havija van, agyára mentek a hormonok, satöbbi, ki mivel magyarázza. Na, de mi van, ha ez az ellenkező nemre is igaz?
Mert ki állítaná, hogy a pasik sose hisztiznek. Jó, most nem a pici pöttömökre gondolok, hiszen a gyerekhiszti az más, nem tudja még elmondani igazán, mi a baj, úgyhogy így adja az ember tudtára...mármint én így próbálom felfogni.
De a pasik is igenis hisztiznek. És akkor most elemezzük a velem megtörtént hisztiket, mert gondolom mindenkinek van valami kedves kis technikája. Ott van az elsőszámú, igen, megint számozni fogom őket, mert lesz belőlük pár. Szóval ő az a típus, akinek van egy tabu témája, legyen az az anyja, egy korábbi exe, valamelyik sport, bármi. A lényeg, hogy van egy téma, ami ha előkerül, akkor már látszik,hogy gyülekeznek a felhők, és be kellene fejezni, még mielőtt rendesen belevágnék, mert baj lesz belőle. Nem sértegetem, csak megemlítek neki valamit. Erre a reakció, hogy én bunkó vagyok, tele a töke, hogy folyton baszogatom, és olyan stílus kerül elő, hogy csak lesek, hogy ez hogy jön ide, csak valamit megjegyeztem. Pedig nem mondtam, hogy az anyja egy boszorkány, és a kotyvaléka ehetetlen, vagy hogy a sport, amit éppen zombiként bámul a tv-ben értelmetlen, és valami hasznosabb élvezetesebb dolgot is csinálhatnánk helyette. Ő mégis kiborul, hisztizik, csapkod, hadonászik, és indok nélkül támad, sőt már kezdi sértegetni és előhozni a mi hibáinkat és esetleges hobbijainkat. Na igen, ennyi elég, ilyenkor jön, hogy kapja a kabátját, és azzal a szöveggel, hogy szív egy kis friss levegőt elviharzik, aztán kis idő után visszajön, és úgy tesz, mintha mi se történt volna, esetleg leül mellénk a kanapéra, és mintha előbb valami gonosz klónjával történt volna az összeütközés értetlenül bámul ránk.
Akkor akivel még volt dolgom, az hármasszámú. Uhh, még visszagondolni is szörnyű, ahogy tüntetőlegesen nem szól hozzám, elmegyünk napokon keresztül szótlanul egymás mellett, én nem kérek bocsánatot, mert már számtalanszor eljátszottuk, hogy beletörődtem, és azt mondtam, oké, bocsánat, holott abban az esetben tényleg nem én bántottam meg. De nem, most erős leszek, és nem hagyom, akármennyire is játssza a sértődöttet, nem fogok én odamenni, amikor megint nem én tehetek róla, és ő nem képes beismerni, hogy hibázott, holott a múltkor is elnézést kértem, sőt, még napokig engeszteltem, amiért megbántottam. Ő bezzeg mit csinál? Duzzog, ott sündörög mellettem, nem kerülne neki semmibe, hogy azt mondja, oké, bocsi, most én szúrtam el, én voltam a barom, hanem mintha elvárná, várja, mikor mondom, hogy oké, fejezzük be, sajnálom. Na egy frászt, akkor duzzogunk hetekig, amíg megint bele nem fáradok, és azt nem mondom, hogy elég, hagyja abba a duzzogást, elnézést. Mert én olyan barom vagyok, és nem tudom tovább nézni, amit csinál, ahogy makacsul azt mondja, azért sem, egy férfi sosem hibázik...hehe, na persze :P
Na igen, a lista elég hosszú, én meg nem fogok kis esszét írni, mert mindenki csak beleunna az olvasásba. De azért ennek érdemes lenne utánanézni, hogy miért hisztiznek a pasik is olyan alkalomszerűen minden hónapban...talán nekik is havi bajuk van? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése